6. fejezet

6. Fejezet

Fordította: Shyra

Tyler ledermedt, ahogy meghallottunk Grant hangját.

– Miért vagy itt? – Tyler hangja fagyos volt.

– Tudtam, hogy itt vagy – nevetett Grant és megállt előttünk. – Mindig szeretted ezt a mezőt.

– Korábban is jártál már itt? – Megsebzetten néztem Tylerre, de nem válaszolt nekem.

– Nem ez az első alkalom, hogy ez történt – válaszolt Grant és a csupasz melleimre nézett. – De én itt vagyok, hogy gondoskodjak rólad. – Megnyalta az ajkait és előrelépett. – Hagyd, hogy úgy gondoskodjak rólad, ahogy az első éjszakán tettem.

– Az hiba volt. – Hátráltam egy lépést és eltakartam a melleim a karommal.

– Hiba volt, Csipkerózsika? – Grant hangja különösen szólt a mezőn, a sötét arcába bámultam, amit csak a hold világított meg. Úgy nézett ki, mintha már pár napja nem borotválkozott volna, nagy szakáll és kosz borította az arcát. Megborzongtam, amikor rájöttem, hogy mennyire alfafarkas kinézete van így.

– Ne hívj így! – kiáltottam rá és Tylerre néztem, aki kettőnket figyelt.

– Úgy akarsz tenni, mintha szemérmes és rendes lennél, de nem ez az első utazásod a szex világába, igaz? – Grant hangja visszhangzott és tett egy lépést felém. Tyler megragadta a karját és megállította.

– Ne gyere közelebb – összehúzott szemmel nézett Grantre. – Vagy bántani foglak.

– Bántanád a saját unokatestvéred? – Néhány másodpercig Tylert vizslatta, majd vicsorogva visszafordult hozzám. – Mit tettél vele?

– Hailey mondta, hogy tegyél nekem ajánlatot? – váltottam témát, mert pontosan tudnom kellett, hogy milyen helyzetbe kevertem magam.

– Tudod, ő adja a legjobb öltáncot – nevetett Grant, majd hátralépett amiatt,  ahogy Tyler dühösen ránézett. – Sokkal jobb, mint te – nevetett újra és hányingerem lett tőle. – Nincs azzal problémája, hogy megdugjon engem. – Megdörzsölte az ágyékát a nadrágján keresztül. – Eleinte azt akartam, hogy ő jöjjön velünk haza, de az kicsit kínos lett volna, igaz Tyler? – Tylerre nézett és önelégülten nevetett.

– Elég volt, Grant. – Tyler hangja halk volt, éreztem és láttam, ahogy a mellkasa le-fel mozog, annak ellenére, hogy nem álltam mellette. Dühös volt, és nem tudtam, hogy mit akar csinálni.

– Mi ütött beléd? Ez az, amire vártunk – nézett rá Grant.

– Ez más – Tyler olyan fénnyel a szemében nézett rám, melyet még nem láttam előtte.

– Hogyhogy más?

– Ő másmilyen.

– Viccelsz? – Grant megrázta a fejét. – Ő sem különbözik, Tyler.

– Különbözni kitől?

– Emlékszel mi történt Eugenie-vel? – Grant Tylerre nézett. – Nem akarsz még egy Eugenie-t.

Tyler ránézett, majd rám és hirtelen rájöttem, hogy Tyler nem tudta, hogy Eugenie életben van. Grant mozgatta a szálakat. Grant irányított mindent.

– Eugenie életben van – árultam el és figyeltem Tyler arckifejezését, ahogy elmondtam. – Nem halt meg, Tyler. Életben van és talán a testvéred is – közelebb léptem hozzá és Grantre néztem. – Úgy gondolom Grant hazudott neked.

– Hülye kurva. – Grant szemei összeszűkültek, ahogy Tyler magához húzott és a derekamra fonta a karját. – Te hülye, hülye kurva. – Grant rám bámult és lassan megrázta a fejét.

– Miről beszél, Grant? – Tyler hangja kemény volt és éreztem, ahogy az erő végig járja a testét, amikor ujjai a bőrömbe vájtak. – Eugenie él?

– A házban van – szólaltam meg újra. – Grant tett vele valamit. Nem engedi elmenni. Azt gondolom, hogy rabszolgájaként vagy hasonlónak tartja őt. Szerintem drogozza őt. Erről szólnak a levelei.

Tyler felém fordult és néhány pillanatig tanulmányozta az arcom. – Vedd fel a ruháid. Mennünk kell.

Bólintottam, gyorsan felkaptam a ruháimat és beléjük bújtam. Tyler és Grant szótlanul bámulták egymást. Láttam, hogy Grant meg van ijedve. Azon tűnődtem, hogy Tyler mit fog tenni vele.

– El kell engedned Eugenie-t – mondta halkan Tyler. – És neked is menned kell.

– De Tyler… – Grant hangja elcsuklott, ahogy Tyler ránézett.

– Vége van, Grant.

– És mégis hova menjek?

– Majdcsak találsz valamit.

– Visszajöhetek? – Grant egy töredékmásodpercig rám nézett, majd Tylerre. – Lehetek a sofőröd, mint előtte, nem számít.

– Nem. Végeztünk Grant. – Tyler előre lépett és megragadta Grant pólóját. – Cserbenhagytál. Majdnem elvesztettem miattad az egyetlen lányt, akit mindig is akartam.

– Tyler. – Grant hangja siránkozóvá vált, és előttem vált férfiból egy kisfiúvá.

– Vége van, Grant. Már rég véget kellett volna, hogy vessünk ennek.  – Majd Tyler felém fordult. – Köszönöm, hogy szóltál Eugenie-ről – mondta lágyan és félszegen rámosolyogtam. Hogy hihette el, amit mondtam, anélkül, hogy megkérdőjelezné a szavaimat? Mintha sejtette volna, hogy valami nincs rendben. Talán ő is hallotta a nyikorgásokat és az apró éjszakai zajokat és töprengett rajta, hogy mi okozhatja. Lehet, hogy készen állt rá, hogy kilépjen a szomorúsága és a szívfájdalma árnyékából. Mostmár tudta az igazat. És mostmár együtt lehetünk.

– Tehát győztél. – Grant hangja monoton volt. – Megint te győztél.

– Menj, engedd el Eugenie-t, és távozzon. – Tylernek egy kis önelégült mosoly tűnt fel a szája szegletében és megremegtem az éjszakai levegőben.

– Nem kellene nekünk is menni, és meggyőződni arról, hogy valóban elengedi? – megragadtam a karját. – Valóban hiszel neki?

–   Grant tudja, hogy ha nem engedi el, akkor egy nagyon rossz helyen fogja magát találni. – Tyler hangjában enyhe fenyegetés hallatszott.

– Megyek – bólintott Grant és még utoljára rám nézett. – Bárcsak engem választottál volna, Evie. Azt kívánom bárcsak engem választottál volna.