2. fejezet

2. Fejezet

             Fordította: Shyra

– Hogy keverem magam mindig ilyen helyzetbe – sóhajtottam, mikor két meztelen lánnyal találtam magam egy szobában.

– Bocs, mit mondtál? – vigyorgott rám Starr, az egész arca és teste csillogott.

– Semmit – ráztam meg a fejem. – Csak azon tűnődtem, hogy milyen jelmezt kell viselnünk.

– Jelmez? – Starr úgy nézett rám, mint egy őrültre – Milyen jelmez? 

– Azt gondoltam, hogy jelmezt fogunk ma este viselni… – a hangom elcsuklott. Istenem, meg fogom ölni Haileyt. Hazudott a bikinivel kapcsolatban?

– Ne aggódj, édes – nevetett Starr, miközben megigazította a szőke parókáját. – Hailey mondta, hogy helyettesíted őt ma este és hogy nem leszel benne a meztelenkedésbe. Felvehetsz egy bikinit és úgy ugorhatsz ki a tortából.

– Kiugrani a tortából? – összeráncoltam a szemöldököm. – Hogy érted ezt?

– Azt jelenti, hogy kiugrasz a tortából és táncolsz egy kicsit – szólt hozzá a beszélgetéshez a másik lány, Crystal is. – Hacsak nem táncolsz többet is?

– Ööö, a torta jól hangzik – mondtam gyorsan. – És kapok ötezer dollárt.

– Igen – bólintott Starr. – Többet is kereshetnél, ha többet táncolnál.

– Igen?

– Úgy gondolom, hogy összeszedek ma este huszonötezret – vigyorgott. – Ezek a gazdag pasasok jól fizetnek egy kis seggrázásért – egészen a padlóig leguggolt, miközben riszálta.

– De meztelennek kell lenned? – kérdeztem, miközben próbáltam elkerülni, hogy ne a fel-lehimbálózó melleit bámuljam.

– Neked nem kell – rázta a fejét. – De ez az, amit ezek a gazdag pasik akarnak. Annyira őrült táncot akarnak, amennyire csak lehetséges. A francba is, hajlandó vagyok őrültnek lenni huszonöt ezerért.

– Mennyire őrültnek? – kérdeztem és a szívem megállt. Netán szexelésnek is szemtanúja leszek, vagy valami? Úgy értem, tudtam, hogy riporterként majd látnom kell az élet magvasabb oldalát is, de nem voltam benne biztos, hogy pont ezzel akarom kezdeni.

– Ne aggódj, kislány – rázta Crystal a fejét. – Mi úrilányok vagyunk – felragasztott két csillagot a mellbimbóira. – Nem dugunk velük, vagy szopjuk le őket. Csak táncolunk.

– Ja, mi nem vagyunk kurvák – Starr lebiggyesztette az ajkát és világos vörös rúzst kent fel rá.

– Sajnálom, nem állt szándékomban erre utalni – kezdtem, de Starr nevetésben tört ki.

– Kislány, ez nem olyan komoly, hidd el nekem – átadott nekem egy bikinit. – Vedd fel.  Mark begurítja hamarosan a tortát. Bent kell maradnod, amíg nem hallod meg a jelzést. Aztán csak kiugrasz. Amikor kiugrasz, táncolsz egy kicsit, majd visszajössz ide és vársz ránk.

– Ennyi? – néztem meglepetten. – Úgy gondolom, ezt meg tudom csinálni. – Elvettem tőle a bikinit. Alapvetően két zsinórból állt. A kezemben tartottam és vettem egy mély lélegzetet. Tényleg ki akartam ugrani egy tortából egy zsinór bikiniben? Nem igazán. – Van esetleg más valami, amiből választhatnék? Nem vagyok benne biztos, hogy ebben jól mutatna a testem. – Nevettem kínomban, Starr és Crystal kacagásban tört ki. – Ez egy igent jelent? – kérdeztem reménykedve.

– Kislány, csak vedd fel – forgatta a szemét Crystal. – Ez jó lesz. És ne felejtsd el levenni a szemüveged.

– Ó – beharaptam a szám. – Otthon hagytam a kontaklencsémet.  

–  Kislány, az se érdekel, ha egy elefánt hátsójában hagytad – forgatta ismét a szemét. – Nem mehetsz ki ebben a könyvtáros néni szemüvegben.

– Hacsak nem képzi a táncod részét – tette hozzá Starr. – Ezek a férfiak szeretik a szexi könyvtáros kinézetet.

– Nem sokat látok nélküle.

– Semmit nem kell látnod – válaszolta Crystal. – Csak csipkedd magad és vedd fel a bikinit. Mindjárt ki kell mennünk. Ha késünk, a fickók dühösek lesznek.

– Oké – sóhajtottam és körülnéztem. – Van valahol egy öltözőkabin, ahol felvehetem? – A hangom elhalt, amint mindketten úgy néztek rám, mintha megőrültem volna. – Vagy éppenséggel itt is felvehetem – sóhajtottam és kicsatoltam a farmerem. Hailey igazán tartozott nekem. Ez nagyon kínos lesz. Nem érdekelt, hogy ki kell ugranom egy tortából, egy rakás idegen pasi fog látni ebben a zsinór bikiniben, ami semmit nem bízott a képzeletre. Összerezzentem, ahogy felvettem a felső részt. Olyan kicsi volt, hogy egy rossz mozdulattól kibuggyantak a melleim. Az egyetlen mentő tényező az volt, hogy legalább a mellbimbóim takarta. Felvettem az alsót és összeráncoltam a szemöldököm, mert a seggem teljesen kilátszott. Rendes körülmények között sosem vettem volna fel ilyet. És ha azt mondom, hogy soha, azt jelenti, hogy még akkor sem, ha valaki száz dollárt fizetett volna nekem érte. Felnevettem, ahogy rájöttem, hogy ötezer dollárért csinálom. Ó, a szégyen. Lenéztem a testemre és végigsimítottam a gyomrom fölött. Soha senki nem tévesztene engem össze egy Victoria’s Secret modellel. És volt egy olyan érzésem, hogy nem fogok tudni kicsikarni semmilyen információt a bankárokból a partin. Valótlannak tűnt a gondolat, hogy táncolás közben körbe járok és kérdezgetem az embereket, hogy esetleg tudnak-e valami belső információt a Wall Streetről.

– Ne aggódj – nézett rám mosolyogva Starr. – Ezek a fickók nem szeretik a csontkollekciókat. Szeretik, ha van valami fognivaló egy nőn.

– Uh, köszi – visszamosolyogtam rá, bár nem voltam benne biztos, hogy ez most bók volt vagy sem. Nem szerettem volna, ha úgy emlegetnek, mint a húsos csaj. Vékony akartam lenni, szép, lapos, és feszes hassal, és az sem baj, ha egy kicsit izmos. Bár tudtam, hogy felesleges most emiatt aggódnom, nem tudom az időt visszaforgatni.

– Hé lányok, van valamelyikőtöknek bronzosítója? – Kérdeztem gyorsan, mert eszembe jutott egy cikk, amit olvastam az egyik magazinban, hogy jobban ki tudod emelni a tested vonalait egy kis sminkeléssel.

– Igen, tessék – adta oda nekem Crystal. – Kicsit sápadtnak tűnsz.

– Ez a hasamra kell, nem az arcomra – válaszoltam égő arccal.

– Ó, hupsz – grimaszolt Starra és mindketten nevetésben törtek ki.

– Rendben – sóhajtottam. – Mostanában nem volt alkalmam napbarnítottá válni.

– Sok srácnak bejön a sápadt külső – grimaszolt ismét Crystal, sötét kreol színű bőre fénylett, ahogy végigmért. – Úgy hívják, hogy őszibarack és tejszín. Nevezheted magad ma este Peaches-nek.

– Parancsolsz? – ráncoltam össze a szemöldököm. –   

– A.Te.Neved.Ma.Este.Peaches.Lesz – mondta Crystal lassan. – Ha megkérdezi valamelyik fickó.

– Ó, oké – vontam vállat és felkentem a barnító krémet, remélve, hogy ettől jobban néz ki a hasam.

– Hacsak nem akarod, hogy máshogy nevezzenek?

– Mint például?

– Mint például szűk pun… – kezdte kuncogva, de Starr megérintette a vállát.

– Légy kedves, Crystal. Szükségünk van arra, hogy Peaches kiugorjon a tortából. A kérések közt szerepelt.

– Rendben – húzta össze a szemét Crystal. – Készen vagy?

– Azt hiszem, igen – fogtam a szemüvegem és a táskámba tettem. – Mit tegyek?

– Várj itt. Hozzuk a tortát. Csak ülj benne és ugorj ki, amikor egy nagy durranást hallasz.

– Oké – bólintottam. – Ez elég egyszerűnek tűnik.

***

Ültem a tortában és hallgattam a zene lüktetését és a férfiak hangját a háttérben. Melegem volt és izzadtságcsíkok futottak le a testemen. Megpróbáltam kicsit megmozdulni, de nem volt hely. Aztán egy nagy durranást hallottam – Ez volt a jel? – motyogtam magamnak, ahogy ott ültem. Meghallottam egy másik durranást is, és kiugrottam a tortából. „TÁDÁMM” – kiáltottam, amikor felugrottam és a torta darabkái szanaszét repültek.

– Úgy volt, hogy meg kell várnod a jelzést – ordított rám Crystal, ahogy kiugrottam a tortából.

– Hallottam a jelzést – mondtam erőtlenül, a háttérből egy rap dal basszusát hallottam. Akkor milyen durranást hallottam? Grimaszoltam, miközben kimásztam a tortából. Éreztem, hogy két kéz ragad meg, amikor megbotlottam, felnéztem és egy férfi arcát láttam. – Bocsánat – motyogtam és elfordítottam a fejem. Nem igazán tudtam kivenni, hogy hogyan nézett ki.

– Semmi gond – a hangja mély volt, ahogy előttem állt, még mindig a karomat fogva. Az ujjai a bőrömbe mélyedtek, és kissé megremegtem a hűvös érintéstől. – Jól vagy?

– Igen, minden rendben. Kösz – ellöktem magam tőle és Crystal és Starrt kerestem, hogy most mit kellene tennem. De ők elfoglaltak voltak az öltánccal, amit két srácnak adtak elő. Hmm.

– Szükséged van segítségre?

– Rendben vagyok – ráztam meg a fejem és az ajkamba haraptam. Már láttam elúszni az ötezrem. – Próbálom kitalálni, hogy mit kellene tennem.

– Talán adnod kellene egy öltáncot? – javasolta viccesen.

– Nem hiszem – ráztam meg újra a fejem, ahogy körbenéztem a teremben lévő öltönyös fickókon.

– Akkor tánc?

– Azt hiszem – sóhajtottam és azt motyogtam. – Ez gáz.

– Elnézést, hogyan? – Hajolt felém és egy pár világoskék szembe bámultam, pár centire az arcomtól.

– Semmi – nyeltem, miközben az arcára koncentráltam. Nagyon dögös volt.

– A barátod téged néz. Szerintem kezdj el dolgozni – suttogta a fülembe, megfordultam és megláttam Crystalt, ahogy sötét pillantással néz engem.  Sóhajtottam és előre-hátra elkezdtem mozogni a rap-dalra.

– Hé, szexi – pár méterről egy túlsúlyos, kopasz fickó fütyült nekem. – Egy köteg pénzt adok egy öltáncért.

– Egy köteg? – ismételtem és tettem egy lépést hátrafelé.

– Egy köteg százast – vigyorgott és rengeteg készpénzt tartott fel. – Mi a neved?

– Peaches – mondtam határozatlanul. Nem akartam neki öltáncot adni.

– Tejszínnel szeretem a barackot. Te lehetsz a barack és én adom hozzá a tejszínt – viccelődött, én pedig ledermedtem.

– Velem van – a fickó szembe velem a karjaiba vont. – Rendben van Peaches?

– Uh, igen – bólintottam lassan. – Sajnálom, ő kért fel előbb táncolni.

– Mindegy – fordult el a kopasz fickó.

– Kösz – suttogtam a fickónak és megpróbáltam hátralépni. – Ez szoros volt.

– Hova mész? – elmélyült a hangja és komolyan nézett rám. – A táncom akarom.

– Oh, az komoly volt?

– Én mindig komoly vagyok – mosolygott rám, aztán újra beszélni kezdett. – Mi a neved?

– Evie – mondtam, ahogy visszasétáltunk a székéhez. Úgy értem Peaches.

– Evie Peaches – vigyorgott, ahogy a szoba hátsó részén leült egy kanapéra.

– Peaches – grimaszoltam. – Ez a táncos nevem.

– Oké – megütögette az ülést maga mellett. – Ülj le, Peaches.

– Azt hittem, egy táncot akarsz?

– Később – újra megütögette maga mellett a helyet. – Beszélgessünk először.

– Oh, oké – leültem mellé, kínosan éreztem magam bikiniben. Hátradőltem és próbáltam visszafojtani a lélegzetem, hogy a hasam laposnak tűnjön.

– Jól vagy? – összeráncolta a szemöldökét, ahogy rám nézett.

– Igen, természetesen – mondtam mereven, a testem égett a szégyentől, ahogy rám bámult. Nem elég hogy feszélyezve éreztem magam, de még szégyelltem is, és a sírás kerülgetett.

– Új vagy ebben a műfajban?

– Mondhatjuk – bólintottam.

– Ne aggódj – fogta meg a kezem. – Lazíts.

– Nem akarod a táncot? – kérdeztem reménykedve, ahogy visszanéztem rá. Talán hagy itt ülni és beszélgetni egész éjszaka. Talán csak rosszul érezte magát amiatt, hogy új vagyok, és nyilvánvalóan nem vagyok egy szinten Crystallal és Starral. Talán ő egyike azon kedves fickóknak, akik úgy gondolják, hogy lealacsonyító egy nő számára a sztriptíz.

– Nem, akarom, hogy táncolj – vigyorgott és megnyalta a száját. – A világért ki nem hagynám.

– Oké – sóhajtottam és felemelkedtem.

– De nem most – rázta meg a fejét. – És nem itt.

– Hm? – ráncoltam a szemöldököm. – Mikor és hol? Nem vagyok prosti, ha azt gondolod. Nem megyek az autódba és nem csinálok semmit – A hangom elcsuklott, ahogy ránéztem. Ez a pasas fantasztikusnak és gazdagnak tűnt. Nincs rá szüksége, hogy olyasvalaki kegyeiért fizessen, mint én. Sokkal többet kaphat ingyen is nálam sokkal szebb nőktől.

– Nem akarlak a kocsimba vinni – rázta a fejét. – Mondd Peaches, miért dolgozol itt? Úgy tűnik, hogy nagyon kényelmetlenül érzed magad.

– Egy barátom miatt – sóhajtottam. – Tudom hogy hangzik ez. Klisés, igaz? Pénztelen, főiskolás lány kipróbálja a vetkőzést a móka, vagy bármi kedvéért. De nem vagyok főiskolás és ez nem mókás. De pénzszűkében vagyok, és a szobatársam azt mondta, hogy ötezret kapok a ma estéért – vontam vállat. – És azt mondta, hogy nem kell szexelni vagy ilyesmi, tehát úgy gondoltam, miért is ne?

– Szóval ez még új dolog neked?

– Igen – bólintottam. – Nem nyilvánvaló?

– Már akkor biztos voltam benne, hogy fogalmad sincs a dolgokról, amikor kiugrottál a tortából. – Mondta nevetve.

–  Ja, Crystal és Starr sem voltak lenyűgözve. – Morogtam, ahogy visszaemlékeztem a két lány arckifejezésére. – De reméljük, nem vették észre.

– Kötve hiszem, hogy bárki is észrevette. A legtöbb pasi be van szívva.

– Ja, ez egy legénybúcsú.

– Észrevettem – nevetett és elpirultam. Felém nyúlt és az ujjai végig simítottak a nyakamon. Visszatartottam a lélegzetem és azon gondolkodtam, hogy vajon mit fog ezután csinálni. Azért fohászkodtam, hogy ne akarja megmarkolni a mellem vagy esetleg még lejjebb nyúlni. Nem voltam biztos benne, hogy mit tennék, ha megpróbálna megujjazni vagy esetleg valami mást csinálni. Egy pillanatra becsuktam a szemem, azon elmélkedve, hogy mit kellene tennem, amikor visszaült a helyére.

– Idegesnek tűnsz – suttogta lágyan a fülembe. Kinyitottam a szemem és kínosan rámosolyogtam.

– Nem – cincogtam, miközben megköszöntem istennek, hogy levette a kezét rólam, bár a testem nem örült neki. A testemnek kimondottan tetszett a meleg érintése a bőrömön.

– Mit szólnál egy tánchoz most? – dőlt hátra a kanapén és elmosolyodott, amint megváltozott a zene. Egy gyors ütemű hangos dal szólt, amit nem is ismertem, és idegesen felálltam.

– Meg tudod csinálni – suttogtam magamnak, bár ötletem sem volt, hogy mit kellene tennem. Arra számított, hogy leveszem a ruháim? Arra számított, hogy hozzádörgölöm magam? Arra számított, hogy megérinthet engem? Nyögni lett volna kedvem, amint elkezdtem előtte táncolni, az arcom mélyvörösen izzott. Egy sólyom tekintetével nézett engem, ahogy ügyetlenül előre-hátra mozogtam.   

– Ne légy ideges – morogta, ahogy megragadta a kezem és maga felé húzott. Botladozva az ölébe ültem úgy, mintha meglovagolnám. Ez hiba volt. Éreztem a keménységét a lábam közt, és beharaptam az ajkam, ahogy éreztem, hogy nedves leszek. Ez annyira kínos volt, és ő is tudta, mert vigyorogva bámult rám. Finoman megfogta a csípőmet és oda-vissza mozgatni kezdte.

– Csak táncolj itt az ölemben – előrehajolt és megnyalta a fülem. – Attól mindketten jól fogjuk magunkat érezni.

– Nem tudom – motyogtam, ahogy mozogtam az ölében. És kezdtem megérteni mennyire könnyen át lehet lepni a határokat ilyen szituációkban. Olyan volt mintha szárazon lovagolnám meg. Lassan jobban felizgultam, mint máskor, amikor szexre készülök egy pasival, akivel randizok. Olyan érzés volt mintha egy kicsit kurva lennék. Most tulajdonképpen magamat és őt is kielégítettem pénzért? Felnyögtem, amikor megéreztem, hogy előre hátra mozgat egyre gyorsabb tempóban, a melleim a mellkasához csapódtak és éreztem, hogy egy kicsit lecsúszik az ülésben, úgy, hogy a melleim most már az arcát verdesték. Megpróbáltam eltolni a kezét a csípőmről, de megrázta a fejét. 

– Ne, ne hagyd abba – motyogta és idegesen megnyaltam a szám. Én táncoltam, de ő határozta meg, hogy mi történjen.

– Úgy gondolom, le kellene most állnom – suttogtam, amint megéreztem a száját a mellbimbómon és az ujjait a seggemen, ahogy előre-hátra mozogtam.

– Ne még – nyögte, és éreztem, ahogy a lábaim közt lehúzza a cipzárját. – Még tíz másodperc – motyogta és éreztem, ahogy az alsógatyájából kiveszi a farkát, ami a lábaim közt ágaskodott. Két másodperc múlva felugrottam, amikor megéreztem a farkát a nedves puncim mellett.

– Felejtsd el – ráztam a fejem, miközben lenéztem rá. – Bocsánat, de nem tudom folytatni a táncot.

– És mi van, ha felajánlok neked húszezret, hogy befejezd? – nézett rám összeszűkült szemmel.  

– Nem, sajnálom – figyeltem, miközben rendbe szedte magát.

– És mi van, ha százezret?

– Hogy befejezzem a táncot, vagy hogy szexeljek veled? – motyogtam, a gondolat is elborzasztott, hogy megfontoltam az ajánlatát.

– Hogy befejezd a táncot – várakozóan mosolygott rám.

– A te micsodáddal kint?

– Igen, a farkammal a lábaid között. Nem lenne rajtad bugyi – mondta röviden. – De nem hatolok be.

– Nem – mondtam csendesen. – Bocsánat, de nem tudom megtenni – ráztam meg a fejem és felsóhajtottam. – Akármennyire is szeretnék százezer dollárt, nem tudom megtenni.

– Biztos vagy benne? – kérdezte lágyan. – Készpénzt adok.

– Biztos – sóhajtottam és a padlóra néztem. Százezer sokáig elég lenne.

– Jó – felugrott és megragadta a kezem. – Gyere velem.

– Mi? – zavartan néztem fel rá.

– Átmentél a teszten.

– Milyen teszten?

– Később elmagyarázom. Menjünk a cuccaidért.

– Mi? – összezavarodtam és a szemöldököm ráncoltam. – Miről beszélsz?

– Elmegyünk.

– Nem mehetek el. Még nem fizettek ki.

– Odaadom neked az ötezret. Menj és hozd a cuccaid, öltözz fel és kint találkozunk tíz perc múlva.

– Ööö, összezavarodtam.

– Elmagyarázom később – szorította meg a kezem. – Most tedd, amit mondtam neked, és hozd a dolgaid.

– Oké – sóhajtottam, miközben bólintottam. – Azt hiszem én…

– Peaches – az ajkamra tette az ujját. – Maradj csendben. Hozd a cuccod, és találkozunk kint. Még van hét perced.

– Oké, mellesleg hogy hívnak? – váltottam témát, hogy elrejtsem az ingerültségem.

– Elmondom, ha kint találkozunk – Vigyorgott és éreztem, ahogy az ujjai a hasamat érintik, a köldököm körül simogatott. – Elmondok neked mindent kint. Ne késs. Nem fogod szeretni, ha elkésel.

***

Elsiettem, de nem igazán tudtam mit is érzek. Vonzódtam hozzá. Felizgatott, de a viselkedése felbosszantott. Hét percem van? Igazán? És ki mondta ezt? Nem a főnököm. Ráadásul nem is ismertem őt. Egy részem azt akarta mondani, hogy „kösz, nem”, de nem tudtam, hogy mire is mondok nemet. Tudtam, hogy a nap második legnagyobb hibáját készültem elkövetni. Az első az volt, hogy eljöttem Haileyt helyettesíteni. A második dolog az lett volna, hogy kimegyek és találkozom a jóképű idegennel. Úgy éreztem magam, mintha egy filmben lettem volna, miközben felvettem a ruháim. Nem voltam benne biztos, hogy helyesen döntöttem, de nem állítottam le magam. Megragadtam a táskám, feltettem a szemüvegem és kisiettem.

– Késtél – összeszorította a száját, ahogy bámult rám. 

– Miről késtem el? – összehúztam a szemem, komfortosabban éreztem magam a saját ruháimban.

– Mondtam, hogy hét perced van – nézett velem farkasszemet és kezdtem magam úgy érezni, mintha egy szófogadatlan gyerek lennék.

– És? Nem szeretem… – kezdtem, de a pillantásától elhallgattam. – Mi ebben olyan nagy ügy? Itt vagyok.

– Két perces késéssel.

– Tényleg, haver? Két perc miatt panaszkodsz? 

– Két perc… – kezdte.

– Tedd túl magad rajta – szakítottam félbe és láttam a meglepettséget a szemeiben. – Mi az ajánlatod és hol van a pénz?

– A pénz?

– Az ötezer? – mondtam és pénzhajhásznak éreztem magam. Ezen majdnem felnevettem. Nem tudtam, hogy honnan merítettem ezt a bátorságot.

– Ötezer? – oldalra biccentette a fejét. – Úgy fest a pénz jobban érdekel, mint én.

– Jobban, mint te? – Hangosan felnevettem. – Miről beszélsz?

– Peaches, miért jöttél ki? – csettintett az ujjával és egy limo megállt a járdaszegély mellett.

– Igazából nem tudom – motyogtam, miközben egy izmos pasi kiugrott a vezetőülésről és kinyitotta a hátsó ajtót.

– Köszönöm, Tyler. Várj bent – bólintott a sofőrnek, aztán visszanézett rám. – Mehetünk?

– Menni, hova?

– Egy kicsit nagy a szád, igaz? – Ráncolta a homlokát.

– Mit jelentsen ez?

– A bárban zárkózottabbnak tűntél.

– Talán mert meg voltam rémülve – grimaszoltam. – Általában a napjaimat nem egy szál bikiniben töltöm, miközben egy csapat mocskos vénember fixíroz. 

– Mocskos vénembernek tartasz engem?

– Nem.

– A megmentődnek tartasz? – kérdezte mosolyogva.

– Nem – felnevettem, mert csalódott arcot vágott. – Nem mentettél meg semmitől. Úgy értem egy kicsit még mindig titokzatos vagy. Megkértél, hogy táncoljak neked. És most arra kértél, hogy jöjjek ki, hogy pénzt adj nekem ki tudja mire.

– És mégis jöttél.

– Tudni szeretném, hogy mit akarsz – vontam vállat.

– És az ötezredet akarod – nevetett. – Kocsikázzunk. Tyler kezd aggódni.

– Mi miatt aggódik? – Rosszallóan mértem őt végig. –  Azt kell mondanom, hogy elég idős vagy ahhoz, hogy tudj magadról gondoskodni. – Hátraléptem és a sötét haját bámultam. – Valójában, egész biztos vagyok benne, hogy ősz hajszálad is van.

– Nem udvarias dolog megsérteni a megmentődet, Peaches.

– Hívj Evie-nek, és ahogy már mondtam, nem vagy a megmentőm.

– Szállj be a kocsiba, Evie.

– Fenébe is, nem. – Még egy lépést hátráltam. – Nézem a Gyilkos elméket és a Különleges ügyosztályt. Azt hiszed, hülye vagyok?

– Evie. Nekem ehhez nincs türelmem – sóhajtott és láttam, ahogy lüktet az ér a nyakán, ahogy dühösen rám nézett. Bámultam őt. Szemüveggel a fényben sokkal jóképűbb volt. A haja sötétebb volt, mint ahogy gondoltam. Majdnem fekete, a szemei pedig világoskékek.

– Add ide a pénzt és mindenki mehet a maga útjára.

– A maga útjára? – Pár pillanatig bámult, aztán nevetni kezdett. – Te más vagy.

– Mitől vagyok más?

– Attól, amit gondoltam – Közelebb lépett, felemelte a szemüvegem és bámult engem néhány másodpercig, mielőtt visszatette volna az orromra. – Azt hiszem, a szemüveg bátorságot ad neked.

– Nem, a ruha ad bátorságot – rámosolyogtam, miközben a testem megremegett a közelségétől.

– Várj csak! – Előre dőlt és egy másodpercig keményen megcsókolt. Éreztem, hogy a testem megfeszül, amikor forró ajkai az enyémhez nyomódtak. Még akkor is éreztem az érintését, amikor ő már a limo felé ment. Figyeltem, ahogy előrehajol és súg valamit Tylernek. Aztán hátralépett és az autó elhúzott, majd visszasétált hozzám. –  Oké, hol is tartottunk?

– Nem tudom – kábultan megráztam a fejem. – Hova ment a barátod?

– Haza – biccentett. – Nem örült neki, de azt teszi, amit mondok.

– Miért nem örült?

– Mert nem szeret furcsa nőkkel egyedül hagyni.

– Milyen furcsa nőkkel? – kérdeztem ostobán. – Velem?

– Igen.  Nem tudja, hogy milyen terveid vannak velem.

– Nem tudja milyen terveim vannak veled? – Tátva maradt a szám. – Hogy mi van???

– Nos, nem mindennapi dolog, hogy egy agglegény megérkezik a legénybúcsújára és aztán nem sokra rá lelép onnan az egyik sztriptíz táncossal – vigyorgott. – Vagy talán mégis.