7. fejezet

7. Fejezet

Fordította: Shyra

– Miért érintetted meg őt? – Tyler hangja dühös volt. – Mit gondoltál?

– Azt hittem, hogy tesztelni akarjuk, látni, hogy meddig megy el. – Grant fancsali arcot vágott. – Ez nem teszt volt?

– Ez más volt.

– Nem tudom mi változott. – pislogott Grant.

– Nem kell tudnod, uram.

– Túlzásba viszed, Tyler. Nincs szükség rá, hogy uramnak hívj. – Grant bosszúsnak tűnt.

– Egy sofőr így szólítja a főnökét, nem?

– Nem vagyok a főnököd.

– Ismered a megállapodásunkat, Grant.

– Csak furcsának tűnik. – sóhajtotta. – Nem tudom, azt hiszem el kellene engednünk őt. Túl sok információt tudott meg.

– Drogokat adtál Eugenienek?

– Mi? – Grant nagyot nyelt.

– A leveleiben az állt, hogy drogokat adtál neki.

– Az csak… – sóhajtott Grant. – Nem tudtam, hogy Eugenie leveleket írt. – Megharapta az alsó ajkát. – Amúgy miért meséltél róla Evienek?

– Hiba volt. – Tyler ökölbe szorította a kezét. – De ezért kell maradnia. – Tyler hangja rekedt volt. – Nem engedhetjük meg, hogy túl sokat megtudjon. Mi van ha másra is rájött és nem mondta el nekem?

– Nem hiszem, hogy ez jó ötlet. – mondta Grant dühösen. – Szerintem csak el kellene engednünk.

– Nem végeztem vele. – Tyler hangosan és határozottan beszélt, de hallottam a hangjában bujkáló dühöt. – És az van, amit én mondok, emlékszel?

– Azt gondoltam, én vagyok a főnök.

– Sok mindent gondolsz, Grant. De az idődnek vége. Ha továbbra is akarsz fizetést kapni, azt teszed, amit mondok. Evie marad, és azt akarom, hogy kibaszottul maradj távol tőle.

– Soha nem fog téged választani velem szemben. – Grant dühös volt. – Főleg akkor nem, amikor meghallja az igazságot.

– Milyen igazságot, Grant? – Tyler hangja lágynak hallatszott, ahogy beszélt, de halálos kifejezéssel nézett Grantre. Ki akartam jönni a szekrényből, és megkérdezni őket, hogy miről beszélnek, de nem mozdultam. Valami azt súgta nekem, hogy még nem hallottam mindent.

– Egyszer megtudja, hogy te vagy a milliárdos, nem én. – Grant megnyalta a száját. – És egyszer megtudja, hogy Eugenie a te exed volt, nem az enyém. Amint megtudja, neked véged lesz.

– És miért gondolod, hogy meg fogja tudni? – Tyler tett egy lépést felé, és visszatartottam a lélegzetem. Ha jobbra nézne, lehet, hogy meglátna engem. Tudtam, hogy ha meglát, végem lenne. Tudtam, hogy meglátná a döbbenetet az arcomon. Tudtam, hogy meglátná, hogy feldúlt voltam. Ő volt a milliárdos? Ő randizott Eugenievel? Akkor miért próbált segíteni nekem elszökni?

– Mert elmondom neki – dörrent Grant hangja. – Elmondom neki, hogy a te döntésed volt, hogy itt tartsd őt. Elmondom neki, hogy te nem engedted, hogy távozzon.

Hátrahőköltem és félelmemben a számra szorítottam a kezem. Becsaptak. Igazán be voltam csapva, és fogalmam sem volt róla, hogy mit tegyek. Az egész testem megdermedt, ahogy meghallottam egy másik ember légzését magam mellett.

– Ne sikíts – egy halk suttogást hallottam. A kezembe haraptam, hogy nehogy felsikítsak, de tudtam, hogy pillanatokra vagyok attól, hogy összeomoljak. – Csendben kell maradnod, vagy megtudják, hogy itt vagyunk – suttogta elhaló hangon. – És ha megtudják, akkor azt is, hogy tudod az igazságot, és örökre itt ragadsz, csak úgy, mint én.  

– Ki vagy te? – Lassan jobbra néztem és a szívem egy pillanatra megszűnt dobogni, ahogy megláttam lágy vonásait és szőke haját. Nem volt szükség válaszra, ahhoz, hogy tudjam. Eugenie-vel voltam elbújva egy szekrényben. Eugenie-vel, akiről azt mondták, hogy meghalt. A Eugenie által őrültté tett ház, most még jobban megbolondult. Becsuktam a szemeimet és próbáltam lassan lélegezni, mert minden kezdett elhomályosodni. Csak arra tudtam gondolni, hogy mit fog a két farkas ezután csinálni?