6. fejezet

6. Fejezet

Fordította: Jane

Döbbent kifejezéssel néztem Tylert. – Hogy érted, hogy te értél ide elsőnek?

– Viccelek – felült és engem is magával húzott. – Semmi esély nem volt arra, hogy még egyszer hozzád érjen.

– Ezt hogy érted? – megráztam a fejem és éreztem, ahogy a hajam beborítja a hátam. – Épp az imént mondtad…

– Grant nem fog többet hozzád érni – mondta határozottan. – Most már az enyém vagy.

– A tied vagyok? És Grantnek ez megfelel?

– Tudok róla egy s mást – mondta vállvonogatva Tyler.

– Akkor elmehetek?

– Nem akarja, hogy elmenj még – megrázta a fejét és sóhajtott. – Ez egy kényes helyzet.

– Miért?

– Nem vagyok felhatalmazva, hogy elmondjam. – Előredőlt és megcsókolt.

– Eugeniehez van köze? És a halálához? Köze van a drogokhoz, amiket adott neki?

– Milyen drogok? – megdermedt és lenézett rám. – Milyen drogok? – kérdezte még egyszer, most már kiabálva.

– A drogok, amiktől úgy érezte, hogy elveszíti az eszét – az ajkamba haraptam és próbáltam visszaemlékezni, hogy mit tanítottak nekünk.  Mit kellene tennem és mondanom ilyen helyzetekben? Lefagytam, amikor rájöttem, hogy fogalmam sincs róla. Nem voltam egy valódi oknyomozó riporter. Csak az akartam lenni és egyik órámon sem készítettek fel ilyen esetekre.

– Honnan tudod, hogy olyan drogokat vett be, amitől úgy érezte, hogy megőrül? – kérdezte, ahogy a hajába túrt. – Miről beszélsz?

– Találtam leveleket – mély levegőt vettem, nem tudtam biztosan, hogy megbízhatok benne, de tudtam, hogy nem sok választásom van. – Leveleket írt.

– Valóban? Miket írt? Hol vannak?

– A szekrényben. Mit csinált Grant, Tyler? Miért dolgozol neki?

– Ez komplikált, Evie. Kérlek, mutasd meg a leveleket. Megemlíti bennük Grantet? – kérdezte lágyan.

– Nem, soha nem írt nevet. – Az ajkamba harapok, és a szekrényhez megyek, ahonnan kiveszem a leveleket. – Szerette őt, de hazudott neki valamiről. És drogozott. Úgy tűnik, mintha kezdte volna elveszíteni az önuralmát.

– Hadd lássam őket! – Kikapta a leveleket a kezemből, visszament az ágyhoz, felkapcsolta a villanyt és gyorsan elolvasta őket. Maga mellé tette őket az ágyra és láttam rajta, hogy nagyon el van mélyülve a gondolataiban.

– Mit fogunk csinálni? – kérdeztem, ahogy felé mentem. Felnézett rám, de a szemei a távolba révedtek. A testemet kezdte el bámulni, tetőtől talpig, aztán felállt, elkapta a kezem, anélkül, hogy megszólalt volna. – Tyler? – kérdeztem hezitálva. – Mire gondolsz?

Lelökött az ágyra, tekintete az enyémet kereste, mielőtt durván csókolni kezdett, nyelve birtokba vette az enyémet, mintha menekvést keresne a számban. Kezei lenyúltak és széthúzta a lábaimat és elhelyezkedett fölöttem, a farka a puncimon pihent. Az ajkai a számról a nyakamra csúsztak, óvatosan végig harapdálva mindenemet. Megfogta a karjaimat és a fejem fölé emelte őket, szorosan lefogva azokat.

– Tyler? – szólítottam újra, testem feszült volt. Elvett valamit az ágy melletti asztalról, és tudtam, hogy bilincs, amikor megéreztem a csuklóm köré záródni, a másik felét meg az ágy támlához. – Várj, mit művelsz? – kérdeztem és behunytam a szemem.

Még mindig nem beszélt. Lekapcsolta a villanyt és egy újabb óvszert vett elő, és felhúzta a már merev farkára. Az ujjai a mellbimbóimmal játszadoztak, ahogy ott feküdtem, próbáltam mozgatni a karjaimat, noha nem sok sikerrel. Visszafeküdt rám és gyengéden megcsókolt. Éreztem a farka hegyét a puncimnál, tekintete enyémet kereste. Gyengéden bólintottam és ő gyorsan és keményen hatolt belém. Nyögtem, ahogy belém csúszott, teljesen kitöltve engem. Előre akartam nyúlni, hogy megérintsem őt, de nem tudtam.

 Felült és a lábaimat a vállára húzta, a szemei vággyal voltak teli, ahogy lenézett rám. Újra és újra belém hatolt, a golyói a puncimnak csapódtak, a farka teljesen birtokba vett. A testem folyton remegett, és éreztem, hogy megáll bennem, ahogy a csúcsra jutott. Az arcomat bámulta, miközben mindketten elélveztünk.

– Ki akarok törölni a fejedből, minden emléket ami Granthez köthető – mondta halkan, ahogy rám dőlt.

– Nem gondolok rá – ráztam meg a fejem.

– Miért vagy itt velem, Evie? – sóhajtott és a hajammal játszott. – Miért jöttél ide?

– Elmondtam már, hogy miért – sóhajtott és rá néztem. – Lehet, hogy hülye voltam, de túl késő már ahhoz, hogy elkezdjek bánkódni miatta.

– Miért sírtál korábban? – kérdezte, miközben gyengéden levette rólam a bilincset.

– Nem tudom. Talán az ártatlanságom elvesztése miatt.

– Szűz voltál még tegnap este? – kérdezte szkeptikusan.

– Nem – nevettem fel halkan. – Nem, nem voltam szűz, de ugyanakkor nem voltam olyan ember, akinek egy éjszakás kalandjai vannak. De nem mondhatom, hogy hibáztathatlak azért, hogy ezt nem tudtad.

– A testvérem drogtúladagolásban halt meg – felült és keresztbe tette a lábai, ahogy hirtelen témát váltott.

– Oh? – én is felültem és kisöpörtem a hajat a szememből. Vajon ezért volt olyan hallgatag?

– Nem tudtam, hogy drogozott, amikor meghalt. Úgy értem, tudtam, hogy használt drogokat, de azt hittem, hogy tiszta volt, amikor meghalt. Azt hittem segítettem neki.

– Hogyan halt meg? – kérdeztem óvatosan.

– Hogyan halt meg? A drogok végeztek vele. Az összetört szíve. A kétségbeesés. Elvesztődött – mondta csendesen. – Szex, drogok és rock and roll. Nem mindig ebben a sorrendben és nem volt mindig móka és kacagás.

– Sajnálom. – Megfogtam a kezét, és összekulcsoltam az enyémmel.

Ahogy ott ültünk csendben, rájöttem, hogy mennyire furcsa volt ez a pillanat. Meztelenül ülök egy férfivel, akit egy napja ismerek és vigasztalom. De nem ez volt a legfurább az egészben. A legfurcsább az volt, hogy úgy éreztem, hogy ide tartozom, a teljes lényemmel azt éreztem, hogy az életem azért alakult így, hogy eljussak ehhez a pillanathoz, ehhez a férfihez. Ehhez a férfihez, akit tegnapig nem ismertem.

– Érezted már úgy valaha, hogy ez életed egyik meghatározó pillanata? Egy olyan pillanat, amely örökre megváltoztatja az életutadat?  – sóhajtott és én bólintottam. Pontosan tudtam, hogy miről beszél. – A húgom halála pont ilyen pillanat volt. Amikor meghalt, megfogadtam, hogy teljesen más ember leszek. Megfogadtam, hogy nem fogom engedni, hogy a társadalom határozza meg, hogy hogyan éljem az életem.

– Akkor mentél el Granthez dolgozni?

– Grant nem az, akinek gondolod. Nem olyan férfi, amilyennek én gondoltam.

– El kellene mennünk. Fel kellene jelentenünk – mondtam komolyan. – Nem kell itt maradnunk. Nem kell tovább neki dolgoznod.

– Nem mehetek el, Evie – rázta meg a fejét. – Te sem mehetsz el. Nem érted?

– Mit értsek? – csattantam fel. – Nem tudom, hogy mit akarsz, hogy megértsek.

– Nem jöhetsz csak úgy ide, hogy aztán csak úgy elmenj. Grant okkal választott ki téged.

– Ezt hogy érted? – megborzongtam és elrántottam a kezem tőle. – Már nem Granttel vagyok.

– Granttel jöttél ide – sóhajtott. – Terve van veled.

– Milyen terve?

– Nem áll módomban elmondani – megrázta a fejét és felállt. – Mennem kellene.

– Hová mész? – nyafogtam, nem akartam egyedül lenni.

– Bízol bennem, igaz? – magához húzott és megcsókolt.

– Azt hiszem – csókoltam vissza óvatosan.

– Nem tudom csak úgy megváltoztatni a dolgok lefolyását, Evie. Már van egy terv. Grant az, aki a döntéseket hozza.

– De azt mondtad, hogy már hozzád tartozom.

– Nem fog hozzád érni.

– Akkor mit fog tenni?

Némán rám nézett, aztán oldalra fordította a fejét.

– Azt fogja velem is tenni, amit Eugenievel? – felém fordítottam a fejét. – Mibe keveredtem Tyler?

– El akarsz menni? El tudlak most engedni. Hagyhatom, hogy elrohanj.

– De mi lesz a többi dologgal? – kérdeztem halkan, miközben ő a melleim közötti bőrt simogatta.

– Milyen többi dologgal?

– Eugenie. Az igazság. Az arcodra volt írva, hogy nem tudtál a levelekről vagy arról, hogy Eugenie drogozott. Nem kellene hagynunk, hogy Grant megússza ezt.

– Nem tudom, hogy mi történt Eugenievel.

– Nem akarod megtudni az igazságot? – mély levegőt vettem. – Nem akarom, hogy ez…

– Fel vagy arra készülve, ami történni fog, ha maradsz? – a szavamba vágott, majd erősen magához húzott. – Ez nem egy játék Evie. Ez a valóság. Van rá esély, hogy... – a hangja elhalkult és a fejét rázta. – Nem, menned kellene. Azt akarom, hogy elmenj.

– És mi lesz Granttel?

– Mi van vele?

– Nem fogja megkérdezni, hogy hová tűntem?

– Őt le tudom rendezni – magához húzott és szorosan megölelt. – Egy nő egyszer azt mondta nekem, hogy az vagy aki, és csak akkor vagy valaki, ha teszel is érte, ha nem teszel érte, akkor egy senki vagy.

– Mi? – a szemöldököm ráncoltam a kusza szavak hallatán.

– Semmi sem fontosabb számomra, minthogy te biztonságosan kikerülj innen. Ha csak nem gondolod úgy, hogy képes vagy megbirkózni azzal, ami történni fog, ha maradsz.

– Mire gondolsz?

– Ha maradsz… – elhallgatott. – Vannak dolgok, amiket lehet, hogy meg kell, hogy tegyél.

– Milyen dolgokat?

– Nem tudom – elkapta a karomat, magához húzott és a fülembe suttogott. – Olyan dolgokat, amelyektől kellemetlenül éreznéd magad.

– Mi van? – kérdeztem, miközben ő durván az oldalamba markolt.

– Nem mozdulj – suttogta újra. – Visszajött.

Nem kellett megkérdeznem, hogy ki. Lefagytam, amint meghallottam, hogy óvatosan kinyitották az ajtót. A szobában csend honolt, ahogy ott álltunk, arra várva, hogy valaki megszólaljon.

– Valaki megtalálta az őrangyalát – Grant hangja rekedtes volt, és hallottam a kezében lévő lánc csörgését is. Ott álltam Tyler mellett, és remegtem, ahogy ő egyre jobban szorított.

– Segíthetünk, Grant? – Tyler hangja kemény volt.

– Úgy gondoltam játszhatnánk egy kicsit – mondta, miközben felénk lépdelt. – Mit szólsz hozzá, Evie?

– Micsoda? – lassan felé fordultam, és próbáltam minél jobban eltakarni a testem, de ő erre felnevetett.

– Miért vagy szégyenlős? Úgy teszel, mintha nem láttalak volna már így.

– Grant – szólt rá Tyler dühösen.

– Tudom, hogy nem fogsz megharagudni rám – csattan fel Tyler és a magasba emelte a láncot. – Én találtam rá, Tyler. Ő az enyém.

– Nem akar veled lenni, Uram – Tyler tett egy lépést Grant felé.

– Játszunk egy játékot és akkor kiderül. – Grant rám mosolygott. – Mit gondolsz, Evie?

– Milyen játékot?

– Nem játszadozunk – mondta Tyler, majd még egyet lépett előre.

– Miért nem? Eddig nem volt ellenedre a játszadozás. Valójában, azt hittem szereted őket.

– Milyen játék? – kérdeztem újra kábán.

– Beülhetünk a jakuzziba – mondta Grant. – Tyler szereti a jakuzzit, igaz, Tyler?

– Húzz a picsába – morogta Tyler.

– Tényleg így kellene beszélned velem, Tyler?

– Evie leveleket talált – mondta Tyler halkan. – Eugenie által írt leveleket.

– És miről van szó bennük? – Kérdezte Grant összeszűkült szemekkel.

– Mit tettél vele? – kiabáltam rá. – Mit akarsz velem tenni? Miért nem hagyod, hogy elmenjek?

– Ez egy játék – ráncolta a homlokát Grant. – Ez csak egy játék.

– Egy játék ahol fogva tartod? – Tyler megragadt a kezem. – Miért…

– Hol vannak a levelek? – nézett körül a szobában Grant.

– Tudni akarom, hogy mi történt Eugenie-vel! – kiáltottam frusztráltan, és mindkét férfi rám nézett. Csak álltam ott és éreztem, ahogy erő és kitartás áramlik szét bennem. – Mi a fasz folyik itt?

– Válaszokat akarsz? – kérdezte Grant halkan, és én bólintottam. Mosolygott, aztán elindult felém. – És még mi mást akarsz, Evie?

– Tessék? – kérdeztem akadozva.

– Mi vagy ki mást akarsz még? – szemei a testemen kalandoztak, és éreztem, ahogy a mellbimbóim önkénytelenül is megkeményednek. Miért reagált rá még mindig a testem?

– Grant! – Tyler hangja rekedt volt, ahogy a főnöke mellett állt. Rám nézett, majd a meztelen testemet vette szemügyre. Én csak álltam ott földbe gyökerezett lábbal, zakatoló szívvel, szédelegve. Mindkét férfi ott állt előttem, és engem bámult. Hirtelen azt sem tudtam merre van jobbra vagy balra. Hirtelen a szoba túl kicsinek és túl sötétnek tűnt. Hirtelen mindkét férfi sokkal nagyobbnak és sokkal veszélyesebbnek tűnt, mint eddig bármikor. Ahogy hol Grantre, hol Tylerre néztem, nem tudtam eldönteni, hogy kiben bízhatok. Vagy egyáltalán bízhatok valamelyikükben? Vajon ez egy előre kitervelt dolog volt? Vajon biztonságban voltam valamelyikükkel is? A fejem lüktetett, ahogy a gondolatok cikáztak át az agyamon. Semmi okom nem volt rá, hogy elhiggyem azt, hogy a javamat akarják.

– Lássuk, mit akar Evie, Tyler – Grant hangja mély volt és önelégülten bámult rám. Abban a pillanatban, nagyon is hasonlított arra a farkasra, akiről Tyler beszélt.

– Hogy én mit akarok? – nagyot nyeltem, amikor előre nyúlt és a vállamra tette a kezét. Egy lépést tettem hátra felé, és Tyler felém lépett és a másik vállamra tette a kezét. Mindketten elkezdték masszírozni a vállamat és én elolvadtam az érzéstől.

– Mit szeretnél, Evie? – Tyler hangja rekedt volt és nem nézett a szemembe. Éreztem, ahogy a keze a derekamra csúszik, és ettől ledermedtem és felé fordultam. Végül ő is rám nézett és láttam a szemében, hogy ez, ami most történik, nem volt a terv része. Ez egy olyan dolog volt, amit ő nem akart, hogy megtörténjen.

– Mit gondolsz, mit szeretnék? – kérdeztem halkan, miközben Grant keze a fenekemre csúszott és bele markolt.

– Én tudom, hogy én mit akarok – suttogta Grant a fülembe. – És azt gondolom, hogy te is akarod. – Az ujjai becsusszantak a lábaim közé, fel a farpofáim között, majd le és elkezdte dörzsölni a puncimat. A testem azonnal reagált az érintésére és pár másodpercig kellemes borzongás futott át rajtam, mielőtt elléptem tőle.

– Ne! – Lépett Tyler előre és eltolta Grantet. – Ne érintsd meg!

– De…- Grant dühösen nézett rá, de Tyler megragadta őt és kimentek a szobából.

A testem remegett a sokktól, amikor rájöttem milyen közel álltam egy nagyon kellemetlen helyzethez, amitől zavarodott és izgatott lettem. Gyorsan megkerestem azokat a ruhadarabokat, amiket viseltem, még mielőtt Tyler ide adta volna a szexi fehérneműt, és gyorsan felvettem őket. Hallottam, ahogy Grant és Tyler veszekszik a folyosón, a küszöbön álltam és arra vártam, hogy eltűnjenek szem elől. Semmi kétség nem volt már bennem. El akartam menni. Nem érdekelt, hogy milyen kapcsolat alakult ki köztem és Tyler között. Ez már túl sok volt nekem. Végre észhez tértem és tudtam, hogy ki kell jutnom innen. Már az sem érdekelt, hogy kiderítsem, hogy hogyan halt meg Eugenie. Már túlléptem a detektív üzemmódon. Még mindig éreztem Grant ujjait a lábaim között, miközben Tyler a derekamat masszírozta. Egy hangyányi választott el attól, hogy valami őrültséget csináljak. Úgy éreztem, hogy elveszítem a józan eszem. Muszáj volt el mennem innen.

Végig szaladtam a folyóson, közben valami kiutat kerestem, amikor meghallottam a lépéseket, ahogy felém tartanak. – A francba – motyogtam magamban, és kinyitottam a jobb oldali ajtót. Beszaladtam a szobába, és próbáltam valami búvóhelyet keresni. A szekrény felé szaladtam és gyorsan, ugyanakkor óvatosan kinyitottam az ajtaját, majd bemásztam, miközben a szívem őrülten zakatolt. Az ajtót résnyire nyitva hagytam, hogy hátha láthatom, hogy mi történik odakint. Úgy éreztem, hogy vagy szívrohamom, vagy pánik rohamom lesz. Annyira féltem és olyan összezavarodott voltam. És ők pont akkor álltak meg az ajtóban. Láttam, ahogy Tyler és Grant ott állnak, dühösen néznek egymásra, és inkább behunytam a szemem. Ha bejönnek ebbe a szobába, akkor azonnal megtalálnak. Ha bejönnek a szobába, akkor belőlem farkas vacsora lesz.