6. fejezet

6. Fejezet

Fordította: Shyra

Másnap reggel Grant előtt ébredtem fel. Testem merev volt és fájt a szeretkezéstől. Felsóhajtottam, amikor kinyitottam a szemem és végiggondoltam, hogy milyen szexben volt is részem. A szégyen érzése söpört végig rajtam, amikor rájöttem, hogy egy egyéjszakás kalandom volt egy totál idegennel. Egy idegennel, akivel sztriptíz táncosként találkoztam. Jó, igazából nem voltam sztriptíz táncos, de éjszaka az voltam.

– Jó reggelt, Evie – Grant megcsókolta a vállam és arccal szembe fordultam vele. Nem igazán voltam tisztában a protokollal egy egyéjszakás kaland után.

– Jó reggelt – rámosolyogtam és a csillogó smaragdzöld szemeibe bámultam. A reggeli fényben még helyesebbnek tűnt.

– Jól aludtál? – Ujjai a köldökömmel játszottak és fészkelődni kezdtem.

– Jól – bólintottam.

– Úgy vélem, azon töprengsz, hogy mikor kapod meg a pénzed? – Ujjait finoman becsúsztatta a lábaim közé.

– Nem – összezártam a lábam és rosszallóan néztem. Attól, hogy megemlítette a pénzt, határozottan prostituáltnak éreztem magam. – Egyáltalán nem gondoltam rá.

– Nyisd szét a lábad – mondta, miközben megharapdálta a fülcimpámat.

– Nem – Megráztam a fejem és lebiggyesztettem az ajkam, dühös voltam a gondolattól, hogy azt hiszi, bárhogy beszélhet velem és utána még meg is kaphat.

– Tudod, hogy akarod – suttogta a fülembe, ahogy megnyalta.

– Tyler veled él? – váltottam témát és teljesen felé fordultam. A kezét mozdulatlanul a lábam közt hagyta.

– Igen, természetesen.

– Mint a sofőröd?

– Olyasmi – szűkültek össze a szemei. – Miért kérdezed?

– Nincs oka – ráztam meg a fejem és felnyögtem, ahogy megcsípte a mellbimbóm. – Hamarosan mennem kellene – ziháltam, ahogy előre hajolt és elkezdte a bal mellbimbóm szopni.

– Vonzódtál Tylerhez? – kérdezte lágyan, fogaival harapdálta és húzogatta a bimbóm. Kissé megráztam a fejem, ahogy Tyler arca elém villant. Egy pillanatra elképzeltem, hogy ő van velem az ágyban.

– Nem, persze, hogy nem – elhúzódtam Granttől, arcom égett a szégyentől. Mi volt a baj velem?

– Jóképű fickó – vont vállat. – Nagyon, nagyon izmos. Majdnem mint egy birkózó.

– Te olyan izmos vagy, mint bármelyik birkózó, akiket a tv-ben láttam – könnyedén megérintettem a karját és mosolygott.

– Nem annyira, mint ő – megfeszítette az izmait. – Más okokból kifolyólag vannak ilyen kidolgozott izmaink.

– Igazán? – kérdeztem könnyedén, azon tűnődve, hogy milyen okok lehetnek azok.

– Igen – Kiugrott az ágyból és felkapta a láncokat a földről, majd a karja köré tekerte. – Különböző elképzeléseink vannak a szórakozásról.

– Igen? – A szívem megállt egy pillanatra a meztelen teste látványától. Csak a vastag lánc takarta. A farka keményen és mereven állt. Éreztem, ahogy a testem remegni kezd, csupán csak a látványától. Vastag volt és csak arra tudtam gondolni, hogy mennyire kitöltött engem múlt éjjel.

– Szeretek szórakozni menni és lányokkal találkozni, kellemesen eltölteni velük az időt – vont vállat. – Nem mindig helyesli.

– Azt hiszem ez nem az ő dolga, nem? – mondtam, miközben Tyler intő szavaira gondoltam. – Felnőtt vagy és azt csinálhatsz, amit akarsz.

– Pontosan – mosolygott és ledobta a láncot az ágyra, a lábam közelébe. – Örülök, hogy egyetértesz. Néhány ember rám néz és azt gondolja… – szünetet tartott és beszállt mellém az ágyba. – Nem számít, mit gondolnak. – rám mosolygott és megcsókolt.

– Kicsoda Eugenie? – nem tudtam megállni, hogy ne tegyem fel a kérdést, amire egész éjszaka gondoltam.

– Mi? – megdermedt, hideg szemekkel nézett rám.

– Láttam egy képet tegnap a nappaliban. Tyler azt mondta, hogy Eugenie a neve. Nagyon szép.

– Semmit sem kellett volna mondania neked – ökölbe szorította a kezét, miközben kifejezéstelen tekintettel nézett engem.

– Bocsánat, nem tudtam.

– Ha csak rá gondolok, úgy érzem, hogy halott vagyok.  

– Sajnálom – a számba haraptam, miközben a fejemben egy hang kiabált velem, hogy egyáltalán felhoztam ezt a témát.

– Nem tudhatod, mit vesztettem. Nem kapok levegőt nélküle. Nem tudok gondolkodni nélküle. Nem létezem nélküle.

– De itt vagy – mormoltam. – Életben.

– Olyan vagyok, mint egy robot – vont vállat. – Nem tudom, hogy ez élet-e.

– De még mindig életben vagy.

– Igen – bólint szomorú szemekkel. – Igen, életben.

– Nagyon szeretted? – kérdezem, igazán tudni szeretném, hogy mi történt.

– Igen – mondja egyszerűen.

– Mi történt?

– Elhagyott – megváltozott az arckifejezése. – De elég ebből. Nem akarom tönkre tenni a hangulatot a múltammal.

– Megértem – mosolyogtam gyengéden. – De most el akarok menni. Hívnád Tylert, és megkérdeznéd, hogy elvinne-e? – Próbáltam nyugodt hangon beszélni. – Van néhány elintéznivalóm.

– Nem tehetem – rázta meg a fejét.

– Hogy érted ezt?

– Attól tartok, nem engedhetlek elmenni – eltávolodott tőlem és ismét a fejét rázta.

– Mi? – tátva maradt a szám, és bizonytalanul ránéztem. – Ezt hogy érted?

– Úgy értem, hogy ma nem fogsz a bejárati ajtón távozni.

– Nem állíthatsz meg – felültem és megpróbáltam kitalálni, hogy viccel-e.

Röviden rám mosolygott.

– Meg tudlak és meg is foglak. Szükséged van a segítségemre.

– Mi? – ráncoltam össze a szemöldököm. – Nincs szükségem a segítségedre. Mi a faszról beszélsz? – éreztem, ahogy a vér az arcomba tolul. – El akarok most menni.

– A tagadás nem jó dolog, Evie, már ha ez az igazi neved.

– Mi? – A szívem hevesen vert, ahogy bámultam. – Miről beszélsz?

– A tested annyira nyitott volt tegnap este. Élvezted a szeretkezést? – Grant mosolya megnyerő volt, mint mindig, de most mögé láttam. A tekintete üres volt, ahogy a testem bámulta és azon töprengtem mi folyik itt.

– Jó volt a tegnap este, igen – bólintottam és magam köré tekertem a lepedőt. Eugenie-ről kérdezni őt hiba volt. Idejönni hiba volt. Most kezdtem megérteni, hogy ezelőtt miért nem volt soha egyéjszakás kalandom. Behunytam a szemem pár másodpercre, hogy megpróbáljam összeszedni a gondolataim. Aztán rájöttem. Hívnom kell egy taxit. Nem számít mennyibe kerül. Csak ki kell jutnom innen. Megragadtam a lepedőt és kiugrottam az ágyból.

– Mit csinálsz? – rosszallóan nézett, ahogy a táskámhoz sétáltam és kivettem a telefonom.

– Hívok egy taxit. Ha Tyler elfoglalt ma, nem akarom zavarni. – halványan rámosolyogtam és gyorsan kinyitottam a telefonom.

– Nem, Evie. Nem hívsz taxit – rázta meg a fejét. – Mondtam, hogy nem mehetsz el.

– Azt akarod, hogy még egy éjszakára maradjak? Nem gondoltam, hogy ilyen jó vagyok – viccelődtem, remélve, hogy ez változtat valamit ezen a rémálomba illő szituáción.

– Majd később beszélünk. Menj zuhanyozni és öltözz fel – a szekrényéhez sétált. – Itt egy sort és felső, amit felvehetsz. Illeniük kell rád. Alsóneműre nincs szükség. Nem hiszem, hogy sokáig rajtad lesznek a ruhák.

– Nem hiszem, hogy ez egy jó ötlet – ráztam meg a fejem, ahogy átadta a ruhákat. – Biztos vagyok benne, hogy van programod mára, és nekem is.

– Nem akarsz maradni, Evie? Nem akarod az ötezred?

– Tudod mit, rendben van – motyogtam. – Rosszul érezném magam, ha elvenném a pénzt – hazudtam. – Még mindig kellett az ötezer, de nem akartam mondani. Nem akkor, amikor úgy kezdett viselkedni, mint egy elmebeteg. Tudtam, hogy okosabb, ha elmegyek és elfelejtem a pénzt. Megtanultam a leckét, Haileyt pedig megölöm, ha meglátom. Soha többé nem teszek neki szívességet.

– Ne hazudj nekem, Evie. Tudom, hogy akarod a pénzt – nevetett.

– A múlt éjszaka többről szólt, mint a pénzről – néztem, ahogy a kezébe veszi a farkát és elkezdte húzogatni.

– Vedd le a lepedőt – fátyolos szemekkel nézett rám. – Annyira szexi vagy.

– Mit csinálsz? – A szex gondolatától forró lett a testem. Mérges voltam magamra, mert begerjesztett ez a fickó, miközben az járt a fejemben, hogy vajon őrült-e.

– Amit inkább neked kellene – felém lépkedett. – A száddal. – vigyorogva megállt előttem. – Örömöt okoznál a száddal, Evie?

– Én nem… – kezdtem, amikor kopogtattak az ajtón.

– Igen? – szólalt meg Grant bosszúsan, amikor Tyler sétált be a szobába. – Tudunk neked segíteni?

– Nem voltam benne biztos, hogy megkapta az üzenetem, uram, fontos hívása van a dolgozószobában. – Tyler hangja monoton volt, néhány pillanatig engem bámult, mielőtt újra Grantre nézett – Mondjam, hogy túl elfoglalt?

– Nem, rendben van. – elengedte a farkát, és a szekrényhez sétált, felvett egy köntöst és anélkül ment ki a szobából, hogy bármit is mondott volna nekem. Félszegen bámultam Tylerre, aki nem úgy tűnt, hogy meg volt döbbenve attól, hogy a főnöke meztelenül állt előtte.

– Rendben vagy? – elsötétülő szemekkel rám nézett, és nem voltam benne biztos, hogy sajnálatot érez irántam, vagy azt gondolja, hogy idióta vagyok.

– Haza tudnál vinni? – kérdeztem őt bizakodóan. – Egy perc alatt készen leszek. Csak fel kell vennem a ruháimat.

– Nem – rázta meg a fejét. – Csak Granttől fogadok el utasítást.

– Kérlek – könyörögtem neki. – Csak haza akarok menni.

– Hosszú éjszaka? – billentette meg a fejét és a gyűrött lepedőre nézett.

– Ez nem tartozik rád – melegség öntötte el a testem, ahogy rábámultam, miközben győzködtem magam. Te nem vonzódsz ehhez a férfihoz.

– Nem – egyetértően bólintott.

– Kérdeztem őt Eugenie-ről – az ajkamba haraptam, Tyler gondterhelt arcot vágott. – Zaklatott volt. Azt hiszem, Eugenie összetörte a szívét.

– Igen, össze – hunyorogva bámult rám.

– Azt hiszem az igazi szerelem volt – folytattam. – Talán egy nap újra együtt lehetnek?

– Nagyon valószínűtlen – rázta meg a fejét, és elindult az ajtó felé.

– Miért? – Kérdeztem gyorsan, nem akartam, hogy elmenjen.

– Eugenie halott – egyenesen a szemembe nézett és felsóhajtott. – Szóval, hacsak nem tér vissza a sírból, nem gondolom, hogy újra látni fogja őt.

– Mi történt vele? – ziháltam és hozzáfutottam. Ó miért is vállaltam el a munkát múlt éjjel?

– Ahogy múlt este is mondtam, nem akarod tudni.

– Kérlek – Megragadtam az ingét, megdermedt egy pillanatra, mielőtt a falhoz nyomott volna. Elkapta a kezem és hátul a testemhez szorította őket, így nem tudtam megmozdulni.

– Fogalmad sincs, mibe keveredtél bele, Evie Johnson. Semmiről sincs fogalmad se – suttogta egyenesen a számnak, a kék szeme felvillant, ahogy lenézett az ijedt arcomra. – Senki nincs itt, aki megmenthetne téged.

– Mi van veled? – suttogtam elnehezedett légzéssel, ahogy idegesen megnyaltam az ajkam.

– Lehet, hogy még annál a szörnynél is rosszabb vagyok, mint akivel együtt voltál – könnyedén megnyalta az ajkam, miközben mély hangon beszélt és még jobban nekem nyomta magát. – Hallgatnod kellett volna rám múlt éjjel. Ez egy játék két farkassal. A kérdés, hogy készen állsz rá, hogy játssz mindkettőnkkel?