4. fejezet

4. Fejezet

Fordította: Jane

– Evie, tudtad, hogy van két dolog, amit nagyon szeretek benned? – kérdezte Tyler a nagy piros bőr fotelből.

– Nem – ráztam meg a fejem. Körül néztem a szobában. A székeket leszámítva, teljesen üres volt. Csendben ettünk, majd utána ebbe a szobába hozott Tyler. Fogalmam sem volt miért, de nem is akartam tudni.

– Szeretem, hogy nyíltan vállalod a szexualitásodat – vigyorgott – és azt is szeretem, hogy ennyire vakmerő vagy.

– Egyik sem jellemző rám – ráztam meg a fejem, majd a földet kezdtem el bámulni.

– Nem te vagy az első lány, aki itt járt – ráncolta össze a homlokát. – Ezt te is tudod, igaz?

– Ezt már sejtettem – forgattam a szemeimet. – Neked és Grantnek már rég óta intim a viszonyotok.

– De te vagy az egyetlen, aki nem vesz részt a játékban – mosolygott és hátra hajtotta a fejét.

– Mi ez a játék, amiről folyton beszélsz? – léptem felé.

– Állj! – emelte fel a kezét. – Ne mozdulj, amíg nem adok rá engedélyt.

– Ok – álltam meg ügyetlenül.

– Nem akarom, hogy újra lefeküdj Granttel.

– Nem is állt szándékomban.

– Nem fogja elfogadni a visszautasítást – állt fel. – Tervei vannak veled.

– Ki a főnök itt? – emeltem fel a hangom. – Te vagy ő?

– Tessék? – a szemei összeszűkültek a gúnyos hangvételemtől.

– Mit akar Grant? Általában ez után mi szokott történni ezekben a játékokban, amiket játszotok?

– Ez után? – vonta meg a vállát. – Tényleg tudni akarod?

– Igen.

– Megdugjuk őket és elhagyjuk őket.

– Hol hagyjátok őket? – nyeltem nagyot. Most éppen azt vallotta be, hogy valami rosszat tettek azokkal a nőkkel, akiket felcsíptek? És amikor azt mondta, megdugjuk őket, tényleg arra gondolt, hogy mindketten megbaszták őket? Nem azt mondta Eugenie, hogy Tyler egyikükkel sem feküdt le, csak velem?

– Visszavisszük őket a városba.

– Én is vissza akarok menni a városba, most! – kihúztam magam, ahogy kiegyenesedett és elindult felém, tekintete fogva tartotta az enyémet.

– De még nem végeztem veled – felém nyúlt és elkapta a csuklómat, magához húzott.

– Nem akarok tovább itt maradni, Tyler, nem akarom játszani ezt a játékot – ráztam meg a fejem. – Kérlek, engedj el! – Főleg akkor nem, ha Grant ismeri a titkomat. Ez egy olyan dolog volt, ami elől, egész életemben menekültem. Annyira szégyelltem maga miatta, és most attól, hogy ő tudja, nos, olcsónak éreztem magam. Többé már nem úgy éreztem magam, mint egy kalandozó lány. Egy olcsó ribancnak éreztem magam, egy olyannak, akinek felfedték a kilétét.

– Nem tehetem.

– Miért nem? – haraptam az ajkamba.

– Te vagy az egyetlen, akit megkedveltem – mondta halkan, ahogy ott állt előttem. – Te vagy az egyetlen, akit folyton meg akarok érinteni.

– És mégis azt akarod, hogy részt vegyek veled és Granttel egy édes hármasban – ráztam meg a fejem.

– Ha még egyszer hozzád ér, megölöm – mosolygott, de a szemei sötéten csillogtak.

– Miért játsszátok ezt a játékot? – visszafojtottam a lélegzetem, amikor a nyakamat simogatta, majd lefele halad a melleim között.

– Mert nem tudjuk visszafogni magunkat – morogta, miközben hátrált. – Gyere, menjünk el.

– Hová?

– Meglátod – kézen fogott. – Menjünk!

 ***

 – Hol vagyunk? És hová mész? – bámultam Tyler után, ahogy annak a szobának az ajtaja felé indult, ahová épp most léptünk be. Fogalmam sem volt, hogy hol vagyunk, körülbelül 20 percig utaztunk és semmit nem ismertem fel a környezetből, ami mellett elhajtottunk. Amikor leállította az autót egy régi farmer háznak tűnő épület előtt, teljesen meghökkentem.

– Megérkeztünk a klubhoz.

– De nincs itt senki – ráncoltam a homlokomat. – Még Grant sem, vagy ő külön fog jönni?

– Grant nem lesz itt.

– De azt mondtad, hogy előtte és előtted kell táncolnom.

– Tényleg meg akarod tenni? – kérdezte, fejét oldalra billentve nézte az arcomat.

– Nem kifejezetten – vallottam be.

– Én is úgy gondoltam – mosolygott rám jóindulatúan. – Nos, nem kell megtenned.

– Nem kell táncolnom neked?

– Nem.

– Oh – egy kicsit csalódott voltam. Izgatottan vártam, hogy táncolhassak Tylernek.

– Ne légy csalódott, Evie – vigyorgott. – Bepótolhatod egy másik alkalommal.

– Akkor hol vagyunk? – néztem körül a szobában. – Hová hoztál?

– Ez egy biztonságos szoba – mondta komolyan. – Beszélnünk kell.

– Miről?  És miért mész el?

– El kell hoznom valamit.

– Mi az a valami? – indultam el felé. – És miért kell nekem itt maradnom?

– Túl sokat kérdezősködsz.

– Nos, tudni akarom!

– Azt is akarom, hogy tudd.

– Akkor mondd el.

– Mit mondjak el?

– Te most szívatsz, Tyler? – emeltem fel a hangom. – Mi ez, valami találós kérdés?

– Te találgatsz, nem én. Nem kell ennyi kérdést feltenned, így nem leszel frusztrált, ha nem kapsz rájuk választ.

– Annyira idegesítő vagy!

– Én vagyok idegesítő? Te nem hallgatsz rám, még akkor sem, amikor elmondom, hogy mit kell tenned.

– Mit akarsz, mit tegyek?

– Azt akarom, hogy engem válassz – pislogás nélkül meredt rám.

– Téged választottalak.

– Azt akarom, hogy kételyek nélkül válassz engem. Azt akarom, hogy engem válassz, függetlenül attól, hogy én vagyok az, akinek pénze van. Azt akarom, hogy azért válassz engem, mert én vagyok az a férfi, akivel lenni akarsz. Én vagyok az, aki kielégít. Én vagyok az a férfi…- hirtelen elhallgatott. – Egyelőre ennyi.

– Szóval akkor csak úgy itt hagysz?

– Azért hagylak itt, hogy gondolkodj – bólintott. – Azt akarom, hogy tudd, hogy én vagyok az akivel lenni akarsz.

– Van választási lehetőségem? – pislogtam rá.

– Mindig van választási lehetőséged.

– Meddig kell gondolkodnom?

– Tudni fogod, amikor lejárt az időd.

– Honnan? – megborzongtam a hideg szobában és újra körül néztem. Egy kis kétszemélyes ágy volt benne, egy steppelt paplannal leterítve, egy karosszék és néhány könyv az asztalon. A szobában alig volt dekoráció, és nem voltam biztos benne, hogy mivel kellene töltenem az itt létemet. Most komolyan azt gondolta, hogy egy adott idő alatt el tudom dönteni, hogy melyik férfit akarom? Nem mintha ez problémát okozott volna. Tényleg biztos voltam benne, hogy Tyler az, akihez jobban vonzódom, ő volt az, aki lángra lobbantott valamit bennem. Ugyanakkor, nem tudtam biztosra, hogy melyikük a gonosz. Nem tudtam, hogy melyikükkel kapcsolatban figyelmeztetett Eugenie. Abból, amit Eugenie mesélt, vagy célozgatott, volt valami nagyon félelmetes része ebben a játéknak. Nem mintha nem jöttem volna erre rá akkor, amikor Eugenie felbukkant a szekrényben, vagy amikor Grant azt mondta, hogy nem mehetek el, de tényleg nem tudtam, hogy kiben bízhatok ebben a pillanatban.

– Biztonságban leszel, Evie.

– Nem a biztonságom miatt aggódom – mondtam dühösen. – Nem akarok itt maradni egyedül, az ágyon vagy a széken ülve arra várva, hogy jöjjön valaki és kiengedjen innen.

– Tudnom kell.

– Mit kell tudnod, Tyler? Valójában mit fog ez bizonyítani? Alig ismerlek. Még ha téged is választalak, mit jelent az valójában? Vad éjszakánk volt és úgy gondolom, hogy dögös vagy. Ez nem jelenti azt, hogy minket egymásnak teremtett a sors. Nem jelenti azt, hogy ez egy különleges kapcsolat. Nem fog változtatni azon a tényen, hogy már lefeküdtem Granttel.

– Ne emlegesd őt – közelebb lépett, szemeiből sugárzott a düh. – Nincs szükségem rá, hogy emlékeztess erre a tényre.

– Miért zavar ez téged ennyire? – levegőt sem tudtam venni, annyira hirtelen kapta el a csuklómat és húzott magához.

– Nem akarok arra gondolni, hogy megérintett. Te az enyém vagy.

– Nem vagyok a tied. És az övé sem vagyok – ziháltam, ahogy az ajkai az enyémhez közelítettek. – Senkié sem vagyok. Egy vagy a sok lány közül, akit felcsíptettek a klubban és haza vitettek. Egy vagyok azok a lányok közül, akik bedőltek Grant mosolyának és az öt ezer dolláros ajánlatnak. Csak egy lány vagyok, aki túlságosan bele élte magát a helyzetbe és valaki olyanhoz fűztem a mesebeli álmaimat, akiről semmi okom nem volt azt feltételezni, hogy ő lesz az én Elbűvölő Hercegem. Csak egy lány vagyok, aki remélte, hogy ő lesz a tű a szénakazalban, akire rátalálnak. Egy lány vagyok, aki álmodozva nőtt fel, és arra vágyott, hogy megismerjen egy férfit, aki elfeledteti vele az őrülten elcseszett életét. De tudod mit? Azt kaptam, amit mindig, egy elbaszott helyzetet egy elcseszett pasival és egy nagy adag szívfájdalmat.

– Mi a te történeted, Evie? – ráncolta a homlokát és az ágyhoz vezetett.

– Hogy érted, hogy mi az én történetem? Mindenkinek van története? – sóhajtottam, ahogy leültünk az ágyra.

– Nem érdekel más története. A tiéd érdekel.

– Azt hittem elmész – elfordultam tőle, a gyomrom összeszorult. Nem akartam magamról mesélni. Attól ez az egész lehetetlen helyzet valóssá válna. Ez egy mese volt. Egy kitaláció. Nem ez volt a valódi életem. Ez egy játék volt és egy fantázia, és amikor elegem lesz belőle, akkor haza mehetek, vissza a normális életemhez.

–  Mondd el ki vagy te, Evie Johnson.

– Nem sok mindent mondhatok. Olyan vagyok, mint millió más nő. Egy egyedül álló anyával nőttem fel, akinek a köcsög pasija abban a pillanatban lelépett, amint kiderült, hogy anya terhes. Noha, pasinak hívni őt, valami olyanra jogosítja fel, amit nem érdemel meg. Ő egy olyan pasi volt, aki élvezettel dugta az anyámat, amíg teherbe nem ejtette. Szóval, apa nélkül nőttem fel – megrándítottam a vállam és próbáltam nem gondolni azokra az éjszakákra, amikor álomba sírtam magam, miközben azon elmélkedtem, hogy az apám miért nem akart az életem része lenni, és azt kívántam, bárcsak lenne valaki, aki elkényeztet és szeret engem, ahogy a többi lányt az apukájuk.

– Sajnálom – pislogott rám, tekintetét rajtam tartva.

– Ne engem sajnálj, hanem az anyámat. Nem hagyta, hogy az apám általi elutasítás a földbe döngölje. Hagyta magát kihasználni, mint egy játékszert, amíg nyolc éves nem lettem. Háromszor volt abortusza és egy gyerekét örökbe adta. Fiú volt. Nem akart fiút – megdörzsöltem a halántékomat, mivel kezdett megfájdulni a fejem. – Aztán az egyik faszija megpróbált hozzám érni, de ő rajta kapta, és majdnem levágta a kezét – mondtam, majd felé fordultam. – Nem hanyagolt el. Akkor le is állt a randizással. Vége szakadt. És az óta sem randizott.

– Sajnálom.

– Mint már mondtam, ne engem sajnálj. Nem az én életem. Már nem is találkozom vele – sóhajtottam. – Fősulira mentem és annyi hitelt vettem fel, amennyit csak lehetett, hogy életben maradjak. Soha nem akartam olyan lenni, mint ő. Távol akartam kerülni attól az élettől és tőle – elakadt a lélegeztem. – Nem volt szexuális kalandom mióta eljöttem otthonról. Csak komoly barátok. Csak biztonságos és megbízható barátok. Egész életemben a Szőke Hercegemre vártam, hogy jöjjön és megszabadítson ettől az élettől – nevettem. – Azt hiszem elegem lett a várakozásból.

– Ezért vállaltad el a sztriptízes munkát?

– Azért vállaltam el egy éjszakára, hogy segítsek egy barátnőmön, és hogy keressek egy kis pénzt, hogy ki tudjam fizetni a számláimat és a hiteleket, amiről meséltem – sóhajtottam.

– És mi van Granttel? Miért mentél el vele? 

– Azért mentem el vele, mert annak, hogy biztonságosan éltem az életemet, nem volt semmi eredménye. És az a sok megbízható barát semmit sem jelentett. Egyikükkel sem éreztem magam ennyire élettel telinek, mint ebben a pár napban. A szex unalmas volt és soha nem elégültem ki. A biztonság nem egyenlő a boldogsággal. Le vagyok égve, szingli vagyok és úgy élem az életem, ahogy soha nem akartam, és még csak a húszas éveimben járok. Nem akarom továbbra is ezt a monotonitást. Vad és őrült akarok lenni. Szabad akarok lenni. Szeretni és szeretve akarok lenni. Fájdalmat akarok és fájdalmat akarok okozni. Érezni akarok valamit. Bármit ezen kívül a soha véget nem érő unalmon és biztonságon kívül. Azért mentem el Granttel, mert készen álltam a mélyrepülésre. Készen álltam rá, hogy felüljek egy hullámvasútra és a pokolba azzal, hogy mit gondolnak rólam vagy azzal is amit én gondolok magamról.

– Veszélyes kockázatot vállaltál.

– Egy veszélyes kockázat, ami elvezetett hozzád.

– Boldog vagy, hogy itt vagy velem? – megváltozott az arckifejezése, és láttam, hogy a válaszom sokat jelent neki.

– Veled lenni minden, csak nem biztonságos – nevettem. – Nem tudom, mit gondoljak, mit érezzek, mit mondjak, vagy, hogy mit várjak. Nem tudom mi fog történni, és egy részem szereti ezt.

– Szóval akkor engem jobban kedvelsz, mint Grantet.

– Téged választalak Grant helyett, Tyler – bólintottam. – Téged választalak.

– Helyes – mondta kurtán. – Menjünk.

– Hová megyünk? – kérdeztem meglepetten. – Csak most értünk ide.

– Azt akarom, hogy még élettel telinek érezd magad.

– Oh?

– Bízz bennem – vigyorgott. – Amíg velem vagy, mindig azt fogod érezni, hogy élsz.

– Honnan tudod?

– Mert te is ezt teszed velem, felpezsdíted az életemet. – Megfogta a kezem, ahogy az ajtó felé mentünk, aztán megállt, majd újra visszanézett a szobába mielőtt felém fordult volna. – Megváltoztatsz engem, Evie.

– Remélem ez egy jó dolog – mondtam gyengéden, és ő csak mosolygott, ahogy kimentünk, végig egy keskeny folyosón és ki a főbejáraton. A Porsche Carrerája ott állt a ház előtt.

– Hová megyünk? – fordultam felé, amikor kinyitotta nekem az ajtót.

– Meglátod.

 ***

– Ez fantasztikus volt! – Nem tudtam abba hagyni a beszédet, mióta eljöttünk. Az adrenalin megrészegített. Soha nem éreztem magam ennyire elevennek, mint amikor leereszkedtünk az épület oldalán. – Úgy éreztem magam, mint Pókember vagy valami hasonló hős.

– Te voltál a Macskanő, én pedig Pókember – vigyorgott, elkapta a derekamat és megpördített. – Ez csodás volt. Annyira élénknek érzem magam.

– Én is. Olyan, mintha még mindig repülnék – pillantottam rá vigyorogva. – Köszönöm neked ezt az élményt.

– Örülök, hogy jól érezted magad. Most haladjunk a következő állomás felé.

– Ooh, hová megyünk? – kérdeztem izgatottan.

– Olyan helyre, ahol még jobban szórakozhatunk – elfordult tőlem, arckifejezése megváltozott. – Azonnal indulnunk kell.

– Minden rendben? – kérdeztem halkan, meglepve a hirtelen változástól.

– Igen, rendben van. –  A Porschéhoz ment és kinyitotta nekem az ajtót. – Szállj be!

– Tyler, mi a baj? – néztem rá zavarodottan.

– Ne zúgj belém, Evie! – mondta hidegen.

– Te meg miről beszélsz? – hadartam.

– Semmiről. – Becsapta az ajtót és megkerülve az autót beszállt, majd felém fordult. – Nem akarom, hogy elfelejtsd, hogy miért vagy itt.

– Miért vagyok itt?

– Nem mondhatom el – behunyta a szemét és ökölbe szorította a kezét. – Ez nem egy olyan helyzet, amelyben lenned kellene, Evie. Te túl jó vagy ehhez.

– Mihez vagyok túl jó?

– Bárcsak megváltozhatnék – suttogta és kinyitotta a szemét. – Nyisd ki a kesztyűtartót.

– Miért?

– Csak csináld – parancsolta. Óvatosan nyitottam ki, féltem attól, ami benne lapulhat.

– Vedd ki a fekete szemkötőt.

– Igen? – kivettem és oda akartam adni neki.

– Nem nekem lesz – rázta meg a fejét. – Tedd fel.

– Miért?

– Hogy ne láss.

– Miért akarod ezt?

– Nem akarom, hogy tudd, hogy hová megyünk.

– Oh? – sóhajtva néztem a szemkötőt. – Jól van. – A szemem elé emeltem és jó szorosan megkötöttem hátul, hogy ne tudjon lecsúszni.

– Látsz? – kérdezte, de én csak a sötétségben pislogtam.

– Nem, nem látok semmit.

– Helyes – mondta elégedetten. – Akkor indulhatunk is. – Bekapcsolta a rádiót és én semmi mást nem hallottam, csak a hangszórókból kiáramló kemény rock hangját. Biztos elaludtam, mert csak akkor ébredtem fel, amikor a karjaiba vett és elindult velem.

– Hol vagyunk? – kérdeztem, miközben igyekeztem megszokni a sötétséget.

– Egy különleges helyen – mondta halkan.

– Miért különleges?

– Meglátod – mondta nevetve. – Vagyis a látni szó talán nem a helyes kifejezés most.

– Nem vehetem le a szemkötőt?

– Nem. Nem veheted le.

– Miért nem?

– Azt akarom, hogy úgy éld át a szeretkezésünket, hogy nem látsz. Azt akarom, hogy teljes mértékben csak az élvezetre és az érintésre koncentrálj.

– Élvezet és érintés? Szeretkezés? – bele borzongtam.

– Igen, Evie. Gyengéden fogok veled szeretkezni.

– Gyengéd szeretkezés?

– Shhh – nyomta az ujját az ajkaimra. – Ne beszélj, csak várj.

      Még pár percig vitt a karjaiban, aztán éreztem, hogy letesz egy matracra. Próbáltam a szaglásomra hagyatkozni, de semmilyen ismerős illatot nem éreztem. A szívem vadul kalapált, ahogy azon gondolkodtam, hogy hol lehetek. Miért csinálja ezt és vajon meg fogja engedni Grantnek, hogy bármit is tegyen velem?  Aztán meghallottam Usher  „Make Love in this Club” (Szeretkezz ebben a klubban) dalát. A testem remegni kezdett. Tudtam, hogy Grant szereti Usher dalait. A zene körülvett és halottam, ahogy Tyler körülöttem járkál.

– Tessék? – suttogtam, mert hallottam, hogy Tyler mondott valamit, de nem igazán értettem.

– Csak énekeltem – suttogta a fülembe és én összerezzentem ijedtemben. – Ne félj – mondta, és éreztem az ajkait az enyémeken. – Szeretkezni akarok… – nyelve végig követte az ajkaim vonalát, ahogy elhúzódott tőlem. – Könyörögni fog a tested, hogy tegyem magamévá.

– A klubban agyunk? – kérdeztem halkan. – Grant is itt van?

– Grant nincs itt és nem fog hozzád érni. Nem jöttél rá eddig? Grant…- elhallgatott.

– Mi van Granttel?

– Elvégezte a munkáját – felemelte a karjaimat. –  Ez minden, ami számít.

– Milyen munkát? – suttogtam, de nem válaszolt, hanem levette a felsőmet.

– Ülj fel egy másodpercre – kérte, majd levette a melltartómat. A melleimen éreztem a hideg levegő fuvallatát és remegni kezdtem, ahogy visszafeküdtem az ágyra. A testem teljesen megfeszült. Jobban féltem most, mint amikor az épület falán leereszkedtünk a kötélen, de tudtam, hogy ez egy újabb teszt. Azt akarta, hogy bizonyítsam be neki, hogy bízom benne. És én akartam, hogy ő ezt tudja. Azt akartam, hogy tudja, hogy őt választottam. Abban viszont nem voltam biztos, hogy miért volt ez olyan fontos számára. Bármilyen nőt megkaphatott volna. Különlegesnek éreztem magam attól, hogy úgy tűnt, hogy ő mégis engem akar. A belső énem üvöltözött velem, amiért ilyen alacsony az önbecsülésem. Lehet, hogy a dolgok mégsem változtak meg annyira.

– Ne légy ennyire feszült, Evie. Nem foglak bántani – csókolt meg újra. – Jó móka lesz. – Lehúzta a nadrágomat, majd a bugyimat és végül ott feküdtem meztelenül. – Nem foglak korlátozni a mozgásban. Nem foglak lebilincselni vagy lekötni. Szabadon mozoghatsz, rendben?

– Rendben – bólintottam és nyögdécselni kezdtem, amikor becsúsztatta az ujját a lábam közé és gyengéden elkezdett dörzsölni. A hátam ívbe feszült az ágyon.  Vágyakozva sóhajtottam, amikor elhúzta az ujját és hallottam, ahogy ellép mellőlem. Nem tudtam biztosan, hogy hová vagy miért megy el, de izgatott voltam. A zene lüktetett a szoba falai között és azon kaptam magam, hogy a zene ütemére vonaglok az ágyon. Usher szerenádot adott nekem, ahogy ott feküdtem és a szívem vad kalapálásba kezdett, ahogy meghallottam Tylert felém közeledni.

– Azt akarom, hogy szeretkezz velem – morogta és éreztem, hogy valamit fel-le húz a bőrömön. Éles volt, de nem okozott fájdalmat. Arra volt jó, hogy felkorbácsolja az érzékeimet, és én nyögdécseltem, ahogy ez a valami izgatott és kacérkodott velem. – Most gyengéden – suttogta és megéreztem, ahogy egy toll suhan át a mellbimbóimon kacérkodóan.

– Oh – felkiáltottam, amikor a toll után az ujjával kezdte el dörzsölni a bimbómat.

– Szexi – morogta, majd lehajtotta a fejét és szívni kezdte a mellbimbómat. Hátára tettem a kezem és örömmel vettem tudomásul, hogy meztelen a felsőteste.

– Nem érdekel, hogy ki látja – mondta, ahogy felemelkedett és végig húzta a tollat a lábaimon.  A testem pattanásig feszült volt, így nem tudtam eldönteni, hogy Usher vagy Tyler szavait hallottam, miközben ott feküdtem és arra vártam, hogy vajon mi fog következni.

– Huh? – nyögtem, amikor valamit elkezdett felfelé csúsztatni a lábaimon. – Ohhh – kiáltottam, amikor éreztem, hogy egy vibrátor kezdi el gyengéden masszírozni a puncimat.

– Tetszik? – pöckölte meg a bimbómat.

– Kérlek, Tyler, kérlek, szeretkezz velem – nyögtem, miközben ő finoman nyalogatni kezdte a mellbimbómat. – Tyler, kérlek!

– Addig nem, ameddig az összes idegszál a testedben készen nem áll rá, hogy magába fogadjon. Addig nem ameddig a tested nem tudja, hogy én vagyok – morogta, majd ráharapott a bimbómra és keményen meghúzta. – Dominancia. Teljes és abszolút dominálás.

– Akarlak, Tyler. Kérlek, csak tégy magadévá – könyörögtem, mert nem voltam benne biztos, hogy még sokáig bírom ezt.

– Tarts ki. Fordulj meg – hasra fordított, a puncim nedves volt és éhes. A seggemen éreztem a kezét, mély levegőt vettem és vártam. Vajon mire készül? Gyöngyöket éreztem a kezében és tudtam, hogy ez mit jelent. Tudtam, hogy mire használják ezeket a gyöngyöket. Lélegzet visszafojtva vártam. Egy új élmény lesz. Csak abban nem voltam biztos, hogy készen állok rá, de ahelyett, hogy magamban éreztem volna őket, meleg olaj terült szét a hátsómon és elkezdte a fenekembe masszírozni. Nyögdécseltem, amikor a seggembe markolt, miközben a vibrátor egyre erősebben dolgozott. Tudtam, hogy közel állok az első orgazmusomhoz, behunytam a szemem, és a bennem áramló érzelmekre koncentráltam.

– El fogok élvezni – kiáltottam fel. És akkor Tyler a hátamra gördített, lehúzott az ágy széléhez, a lábaimat a vállára emelte. A farka fürgén és mélyen hatolt belém, és sikítottam, amikor gyorsan és keményen elélveztem. Minden egyes porcikám lebegett, mivel a vibrátor még mindig dörzsölte a csiklómat, mialatt a farka egyre mélyebbre és egyre keményebben hatolt belém.

– Tyler – kiáltottam, amikor a mellbimbóimmal kezdett el játszani. Minden egyes testrészemet kényeztette és tudtam, hogy ez a legintenzívebb érzés és orgazmus, amit valaha is átéltem.

– Evie – morogta, ahogy még gyorsabban belém csapódott. – Az enyém vagy, Evie. Az enyém vagy – dörmögte, és amikor a zene elhallgatott egy tapsvihart hallottam. Az ágyba kapaszkodtam, a szívem majd kiugrott, ahogy egyszerre elélveztünk. Letéptem magamról a szemkötőt és jobbra fordítottam a fejem. Egy csapat férfi ült ott és minket nézett.

– Mi a franc folyik itt, Tyler? – kérdeztem elsápadtan.

– Azt akartam, hogy mindenki tudja, hogy az enyém vagy – bámult le rám.

  Sokkos állapotban néztem őt. Mi a fasz folyik itt? Leugrottam az ágyról, felkaptam a ruháimat a földről és gyorsan magamra kapkodtam őket.

– Hogy tehetted ezt velem, Tyler?

– Mondtam neked, hogy egy különleges helyre viszlek – kapta el a csuklómat. – Jó móka volt, Evie. Nem igaz?

– De, addig én is élveztem, ameddig rá nem jöttem, hogy néznek minket – elrántottam a kezem és kirohantam, minél távolabb akartam tőle kerülni.

– Evie, várj! Ez vagyok én. Ne aggass rám olyan jelzőket, amik nem illenek rám.

– Hogy tehetted ezt velem? Hogy tehetted? Azt hittem kedvelsz – a hangom vádlón csengett, de nem tudtam visszafogni magam.

– Én nem tudom milyen a szerelem – mondta hidegen, ahogy szigorúan rám nézett.

– Hogy lehet az, hogy nem tudod, milyen a szerelem? – könnyes szemmel botladoztam végig a folyósokon. Még a vibrátort is elfelejtettem kikapcsolni, így a testem készen állt egy újabb orgazmusra.

– A szívem egy sivár megbánással teli gödör.

– Miért? – kérdeztem gyengéden, mert tudni akartam mi vagy ki bántotta meg ennyire, hogy egy ilyen sötét életet kellett, hogy éljen.

– Veszítettél el valaha valakit? – szemei felvillantak, ahogy beszélni kezdett. – Hiányzott már valaki annyira, hogy azt sem tudtad, hogy hogyan fogod túlélni a napokat nélküle? Volt már olyan, hogy csak ültél ott és csak úgy a semmiből beugrott a mosolygós arca? Tudom milyen érzés ez?

– Nem – mondtam halkan, teljesen ledermedtem és megdöbbentem a szavaiban rejlő érzelmektől.

– Az arca minden éjjel eszembe jut, a legváratlanabb helyzetekben is felbukkan. Szorosan be kell hunynom a szemem, hogy láthassam őt, de örökké emlékezni fogok arra, hogy feltétel nélkül szeretett. Mindig emlékezni fogok arra, hogy mennyire felnézett rám. Felnézett rám és én cserbenhagytam.

– Nagyon szerethetted – elakadt a szavam és a gyomromban ideges féltékenység keletkezett. Éreztem, hogy elpirulok a szégyentől. Hogy érezhetek féltékenységet az ismeretlen szerelmével szemben? Hogy lehetek ennyire önző? Nem is ismertem őt igazán, mégis átéreztem a fájdalmát és a keserűségét.

– Teljes lényemmel szerettem őt. Még mindig szeretem. Az első pillanatban elrabolta a szívem. Fiatal voltam – elhallgatott. – Elég – homlokráncolva megrázta a fejét.

– Mi történt? – előre léptem és a karjába kapaszkodtam.

– Mi történt? – elkapta a csuklómat és magához húzott. – Tudni akarod, hogy mit történt? Tudod mi történik az ilyen kíváncsi kislányokkal, nem igaz?

– Nem vagyok kislány, ezért nem. – A szívem vadul vert, és azt hittem ki fog ugrani a mellkasomból. Tekintete az enyémbe fúródott.

– Te tényleg nem tudod, hogy mi a jó neked, igaz? – lassan megcsóválta a fejét és ajkaimmal az enyémhez közelített.

– Mi a jó nekem, Tyler? – nagyot nyeltem, ahogy arra vártam, hogy megcsókoljon. Epekedtem az érintése után. Szükségem volt rá, hogy érezzem az ajkait az enyémeken. Talán az érintésem feléleszt benne valamit, valamit, amit szerettem volna, ha érezne irántam. Volt valami abban, amit mondott, ami lángra lobbantott bennem valamit, amire mindig is vártam. Hogy valaki igazán szeressen. Hogy valaki annyira szeressen, hogy én legyek az egyetlen, akire szüksége van. Tyler már átélte ezt, és ez féltékennyé és iriggyé tett. Féltékeny voltam arra, hogy már szeretett valakit és irigy voltam arra, hogy ezt a valakit ennyire szerette. Tudtam, hogy őrültség, amiért így érzek. Tudtam, hogy irracionális. Tudtam, hogy lehetetlen, hogy ő legyen a megfelelő férfi számomra.  Nem, azok után, amiken keresztül ment, és mégsem tudtam megállni, hogy ne zúgjak bele. Felemésztette a szívem, a testem és a lelkem, és nem tudtam, hogy akarom-e, hogy leálljon ezzel.

– Nem tudom – morogta, ahogy az ajkai az enyémre tapadtak. – Ezen a ponton, még én sem tudom – mondta és kézen fogott. – Kövess, el kell mennünk, hogy ezt megbeszéljük.