1. fejezet

1. Fejezet

Fordította: Shyra

– Ne érj hozzám – olyan keményen löktem el Tylert, amennyire csak tudtam. Csillogó szemekkel lépett hátra.

– Mekkora erő egy ilyen lányhoz képest… – A hangja elhalkult, a szemébe néztem valamiféle halvány villanás után kutatva. Egy valamit akartam csak tőle, az igazságot Grantről.

– Miért nem hagy Grant elmenni?

– Miért akarsz elmenni? – Megvetően nézett rám. – Nem élvezted vele a szeretkezést?

– Durva vagy – elvörösödött arccal ráztam meg a fejem. Azért cukkol, mert lefeküdtem Granttel? – Nem a te dolgod.

– Nem mondtam, hogy az – vont vállat. – Mennem kellene.

– Hova kell menned? – mondtam halkabban. Nem akartam, hogy magamra hagyjon.

– Ki.

– Ki? Most? – Belekapaszkodtam – Vigyél magaddal.

– Grant elől akarsz elfutni? – Szünetet tartott, majd felém dőlt és a nyelvét végighúzta az arcomon. – Vagy velem akarsz lenni?

– Miről beszélsz? – Ziháltam és hátrahőköltem, az arcom égett az érintésétől. – Csak haza akarok menni.

– Ismered Piroska és a farkas történetét? – kérdezte lágyan, szeme élénken figyelt.

– Van, aki nem? – Összeszorítottam a szemem és megremegtem.

– Neked mi volt a tanulság a Piroska és a farkasból?

– Nem tudom. Ne bízz szőrös arcú emberekben, akik úgy tesznek, mintha a nagymamád lennének? – próbáltam viccelni, hogy enyhítsek a hangulaton, de el sem mosolyodott.

– Nem, Piroska és a farkasból az a tanulság vonható le, hogy okosabbnak kellett volna lennie, mielőtt elérte a házat. Rá kellett volna jönnie, hogy bármi várhat rá.

– De legyőzte a farkast – megnyaltam az ajkam. – Nem tudhatta, hogy a farkas elmebeteg.

– Melyik farkas nem? – néhány másodpercig az arcomat tanulmányozta. – Miért jöttél ide vissza vele?

– Nem akarod tudni – szégyenkezve megnyaltam az alsó ajkam ismét.

– Akarom – ránézett az összegyűrt lepedőre, aztán vissza rám. – Nagyon akarom tudni.

– Mi folyik itt? – Grant kinyitotta az ajtót és besétált a szobába, összeszűkült szemmel nézett Tylerre, majd rám.

– Beszélgettünk – mondta nyugodtan Tyler. – Valami problémád van ezzel?

– Miért lenne? – Grant bosszúsan bámult Tylerrel, aki kihívóan visszanézett rá. A két embert bámultam előttem és nagyot nyeltem. Grant annyira jóképű és férfias volt. Sötét haja beárnyékolta az arcát, szemei áthatóak voltak és birtoklón néztek rám. Aztán Tylerre néztem, annyira erős és vonzó. Kérdőn nézett rám a fénylő kék szemével. Megremegtem, ahogy az izmos karjára néztem. Tyler megnyalta az ajkát és lassan elvigyorodott, ördögi, elbűvölő és hátborzongató vigyorgás volt.

– Szóval, Evie – mondta lágyan és tett egy lépést felém –, mit mondasz?

– Mit mondok mire? – A szívem gyorsabban kezdett el verni, ahogy a fejem búbjától a lábujjaimig végignézett rajtam. Mit kérdez tőlem? Mi folyik itt? Mi ez a beteg játék?

– Mit mondasz a nagy, gonosz farkasoknak arra, hogy mindkettő készen áll rá, hogy felfaljon téged? – suttogta a fülembe.

– Mi? – Tátott szájjal bámultam rá. Azt mondta, amit gondolok, hogy mondott?             

– Készen állsz rá, hogy te légy a reggeli? – mondta rekedt, halk hangon és éreztem a kezét a derekamon. – Vagy inkább az ebéd lennél?

– Mi? – ismételtem, a gyomrom kavargott. Egy hármast ajánlott nekem?

– Semmi – nevetett és visszanézett Grantre. – Jól ment a hívás?

– Igen – bólintott Grant összeszűkült szemekkel. – Bármi más?

– Nem, csak ez volt – mosolygott Tyler és kisétált a szobából. Az ajtót bámultam és csodálkoztam a cserén. Granttel csendben álltunk, és amikor végre felnéztem rá a szemöldökét ráncolta.

– Mi volt ez? – Összeszorította a száját, ahogy végigmért. – Úgy tűnt, rettenetesen közel állsz Tylerhez.

– Csak beszélgettünk.

– Miről? – Közelebb lépett hozzám.

– Tündérmesékről – mondtam és majdnem hisztérikusan elnevettem magam. Pofon akartam ütni magam, hogy megtudjam, ez az egész igaz-e.  Vagy csak egy rossz ábrándba csöppentem.

–  Tündérmesék – önelégültnek tűnt. – Én vagy a mesebeli herceged? – Döntötte félre a fejét. – Vagy a fényes páncélú lovagod?

– Egyik sem. Nem mentettél meg engem.

– Minek hívod azt az öt ezret, amit adtam neked?

– Nem adtál nekem semmit, és nem is akarom – ráztam meg a fejem. – Csak haza akarok menni.      

– Oh Evie. Miért akarsz ilyen gyorsan elmenni? – Odasétált hozzám és a vállamra tette a kezét. – Nem érezted jól magad tegnap este?

– Tegnap este jól éreztük magunkat, de nem vagyok az a fajta, aki idegenekkel fekszik össze.

– Lefeküdtél velem – előredőlt és megszívta az alsó ajkam. – És úgy gondolom, élvezted. Nagyon.

– Én… – elhallgattam, képtelen voltam hazudni, amikor a testem így reagált az érintésére.

– Vissza akarsz menni az ágyba? – Megnyalta az alsó ajkam.

– Miért?

– Éhes vagyok.

– Mi? – Megdermedtem. – Éhes? – Lassan az ajtóra néztem. Ez egy teszt volt? Tyler mindjárt visszajön a szobába? Meg akarták kérdezni, hogy benne vagyok-e egy hármasban? Égett az arcom, amikor rájöttem, hogy ugyan rövid időre elborzadtam az ötlettől, de nem voltam teljesen ellene. Egy részem bizsergett a várakozástól. Milyen lenne egyszerre két férfival lenni? És mit mond ez el rólam? Egész életemben jó kislány voltam. Egyszerre mindig csak egy baráttal. Én voltam a „nincs alkalmi szex” lány. A „csak három randi után kefélő” lány. Most itt voltam és mindez semmi se jelentett. Megvolt az első egyéjszakás kalandom és elképesztő volt. Egy részemnek bűntudta volt, de tudtam, hogy ezért is magamat okolhatom. A jó keresztény kiabált belőlem, hogy rossz, rossz dolgot tettem. Nem akartam arra gondolni, hogy rosszat tettem, de tudtam, hogy emiatt voltak pokolra jutási gondolataim. 

– A testedre – mondta Grant, aztán lassan az ajtóra nézett. – Vársz valamire?

– Nem, nem, természetesen nem. Miért gondolod ezt?

– Nem tudom – vont vállat. – Csak aggódónak látszol.

– Én csak… nem tudom. Őrülten viselkedsz és azon töprengek, hogy örökre itt ragadok-e, mint Csipkerózsika vagy Rapunzel.

– Rapunzel?

– Tudod, a lány, akit bezártak a toronyba és le kellett mászni a haján. – Elcsuklott a hangom. Miről beszélek?

– Nem ismerem – vigyorgott. – Nincs tornyom, de meglátom, mit tehetek – kacsintott és magához húzott. – Viszont lemászhatok a te…

Kopogás

– Igen? – Grant hangja bosszús volt és mindketten az ajtó felé fordultunk.

– Beszélnem kell veled – Tyler hangja hideg volt és nem nézett rám, amikor belépett a szobába. Próbáltam én is kerülni, hogy ránézzek. Nem értettem a szívem miért ver megint gyorsabban. Volt Tylerben valami, aminek nem tudtam ellenállni és nem tudtam az okát. Összezavart engem. És ettől csak még zavarodottabb lettem és még jobban aggódtam. Kétségbeesetten ki akartam jutni a házból, de valami oknál fogva ezt Grant nem akarta. A pánikoló hang a fejemben valósággal üvöltött, amiért ilyen nyugodt vagyok. Az adrenalin a testemben azt súgta, hogy fussak. Minden idegszál a testemben próbált meggyőzni róla, hogy valami nagyon nincs rendben, de mégsem tudtam lelépni. Egy részem belül, aminek a létezéséről se tudtam eddig, örült, hogy két férfit is meghódítottam. Olyan volt, mintha valami bűbáj hatása alatt lennék. Egy részemnek tetszett a veszély, amit éreztem. Ezt a részemet szerettem volna ismét elzárni, de nem tudtam.

– Mit akarsz? – Grant hangja csalódottan szólt, miközben rövid időre rám pillantott. Szemében vágy égett és a testem az előző éjszaka emléke miatt azonnal reagált rá.

– Van egy kis probléma – Tyler összeszorította a száját. – Beszélnünk kell. Most.

– Rendben – Grant hatalmasat sóhajtott. – Visszajövök.

– Menj és zuhanyozz le, Evie – mondta Tyler lágyan.

– Mi? – zavarodottan néztem rá.

– Tusolj le és öltözz fel – parancsolta, ahogy Grant kisétált a szobából.

– Mit hiszel, ki vagy te? – kérdeztem, nem értve, hogy miért gondolja, hogy parancsolgathat nekem.

– Nem hiszem, tudom, hogy ki – egy lépést tett felém. – Ha tudod mi a jó neked, akkor mész zuhanyozni és felöltözöl.

– Miért?

– Mert így nem kell újra lefeküdnöd Granttel.

– Miért?

– Minden rendben? – lépett vissza Grant a szobába. – Mi folyik itt?

– Evie elmondta mit szeretne reggelire – mondta anélkül, hogy Grantre nézett volna. – Menj a dolgozószobába és ott találkozunk. – Pár pillanatig bámult rám, és éreztem, ahogy egyre gyorsabban emelkedik a mellkasom, ahogy néztem őt. Ebben a pillanatban láttam benne a volt rendőrt.

– Miért hagytad ott a rendőrséget? – kérdeztem halkan.

– Mi? – összehúzta a szemöldökét.

– Azért, mert nem szeretted, ha parancsolgatnak neked? – Összehúztam a szemeim. – Úgy tűnik, azt gondolod, hogy mindenkinek csak úgy parancsolgathatsz. Meglep, hogy Grant hagyja, hogy így beszélj vele. Annyira lázadónak tűnsz.

– Gondolod? – Vigyorgott rám. Ez nem az a válasz volt, amire számítottam. A vigyorgása meglepett és felmelegített valamit a lelkemben. Valóban jól szórakozott a megjegyzéseimen. A szemei csak úgy ragyogtak és majdnem felfalt velük. Az arcán szétterülő mosoly meghökkentett. Egy komoly, szigorú férfiból, szexi, vicces figurát varázsolt. Miért kellett ennyire szexinek lennie?

– Ha az alkalmazottam lennél, ki lennél rúgva, amiatt, ahogy beszélsz velem.

– Akkor jó, hogy nem vagyok az alkalmazottad.

– Remélem, Grant nem fog kirúgni a dolgozószobában téged. – Szélesen rámosolyogtam, ezzel mutatva, hogy épp az ellenkezőjét gondolom.

– Nem hiszem, hogy aggódnom kellene emiatt. – Nevetett és végighúzta az ujját az arcomon. – Ha kirúgna, nem tudnám ezt tenni.

– Amúgy sem kellene ezt tenned. – Mondtam elakadó lélegzettel, ahogy egymással szemben álltunk. – Nem kellene megérintened engem.

– Miért nem?

– Tyler, a főnököddel vagyok itt! – Összeszorítottam az ajkam és hátraléptem. – Nagyon helytelenül viselkedsz.

– Valóban?

– Nem kellene megérintened vagy nyomulnod rám.

– Rád nyomultam?

– Le akarsz velem feküdni!

– Mi rossz van ebben? – Rám kacsintott és megnyalta a száját.

– Nem vagyok játékszer.

– Te nem akarsz velem lenni?

– Nem az a fajta lány vagyok. Nem bújok egyik ágyból a másikba. – Az arcom lángolt. – Gondolj bele, ha ezt Grant meghallaná.

– Nem érdekel, ha meghall. – Összehúzta a szemöldökét és halványan elmosolyodott. – Amit múlt éjjel tettél, hülyeség volt, ugye tudod?

– Nincs szükségem arra, hogy kioktass engem.

– Miért nincs? Mert van agyad?

– Tessék??? – Ziháltam és előre nyúltam, hogy ellökjem magamtól. – Egy barom vagy. Az, hogy mit teszek vagy mit nem, nem tartozik rád. – A kezem a mellkasához ért, ekkor elkapta a csuklom és magához rántott.

– Fogalmad sincs semmiről, Evie. Egyáltalán nincs.

– Mit akarsz tőlem? Ez valami játék, amit játszotok velem?

– Nem játszok. – Az ajka közeledett az enyémhez. – Engedd, hogy megcsókoljalak.

– Nem – Suttogtam, majd nyeltem egyet, a szája csak centikre volt az enyémtől. – Nem teheted.

– Megtehetem – Lágyan az enyémre nyomta az ajkát. Szikrázott a levegő köztünk, ahogy nedves ajkával simogatta az enyémet. – Megtehetem és meg is fogom.

– Hogy halt meg Eugenie? – Suttogtam, ahogy visszahúzódott. Hirtelen csak a lányra a kandallópárkányon tudtam gondolni. A testem lüktetett. Az agyam homályos volt. A bőröm égett. A szívem vadul dobogott. Bámultam őt és a válaszra vártam. Nem voltam biztos benne, hogy miért említettem meg őt újra, ahelyett, hogy elküldtem volna francba, amiért megcsókolt. Lehet, hogy azért, mert még mindig bizsergett az ajkam ott, ahol megérintett.

– Ez egy hosszú történet. – Szünetet tartott, a tekintete elsötétült.

– Van időm.

– Úgy kezdődött a történet, ahogy a tied is – A hangja elhalkult, és a szemei sötétebbek lettek, kékből feketévé változtak.

– Hogy érted?

– Elment a klubba, hogy keressen egy kis pénzt. – Vont vállat. – Csapdába esett.

– Milyen csapdába?

– A romlottság és szex csapdájába. – Sóhajtotta. – Tudod mi a Piroska és a farkas című mesének a vége?

– Megmenekült a farkastól. – Mondtam lassan, a szívem sebesen vert. – Jön az erdész és megmenti.

– Nem. – Szomorú szemekkel megrázta a fejét. – Ez az átírt verzió. Az eredetit a francia Charles Perrault írta, és Piroskát becsapja a farkas és megeszi a végén. Senki nincs ott, hogy megmentse őt. Az igazi történet végén csak egy kövér farkas marad.

– Mit akarsz ezzel mondani? – Ráncoltam a szemöldököm. – Mi történt Eugenievel? Grant tett vele valamit?

– Ha elmondanám neked, akkor nem lennék jó alkalmazott, nemde? – Lassan ingatta a fejét. – Már így is közel állok hozzá, hogy kirúgjanak, ahogy arra finoman rámutattál. – Hátralépett és az ajtóhoz ment. – Menj tusolni, Evie. Fürödj és öltözz fel. – Gyorsan kiment, én a sokktól dermedten álltam, a testem remegett a félelemtől. Ez már nem vicc többé. Komolyan szarban voltam. Becsuktam a szemem és vettem egy mély lélegzetet. Rá kellett jönnöm, hogyan juthatnék ki innen. És minél előbb. Határozottan nem akartam senkinek sem a vacsorája lenni.