3. fejezet

3. Fejezet

Fordította: Shyra

– Kérlek, ne hagyj itt. – Ahogy Tyler az ajtó felé sétált, magamhoz tértem. – Kérlek.

– Biztonságban leszel. – Az ajtónál állt és a homlokát ráncolta. – Nem fog idejönni és bármit is tenni. Biztos lehetsz ebben.

– Meddig kell itt maradnom? – Sóhajtottam, ahogy körbenéztem a kicsi hálószobában. – Most el vagyok rabolva?

– Saját akaratodból jöttél ide, nemde?

– Igen, de…

– Szóval, egész biztos vagyok benne, hogy nem vagy elrabolva. – Kinyitotta az ajtót. – Csak lazulj.

– Hogy feltételezheted, hogy ellazulok? – Odafutottam hozzá. – Engedj elmenni.

– Nem. – Megrázta a fejét. – Még nem.

– Mikor?

– Amikor eljön az ideje.

– Mi történt Eugenievel? Tudom, hogy tudod – kérdeztem tőle újra, remélve, hogy végre megtöröm őt. Tudom, hogy ez a munkája, de ha a főnöke egy elmebeteg, akkor tudnia kell róla, hogy mire képes. Nem akartam elhinni, hogy csak úgy itt hagy engem.

– Nem is tudom ki volt Eugenie igazából. – Vont vállat. – Maradj a szobában és légy csendben. Meglátom mit tehetek.

– Miért nem enged el Grant?

– Nem mondhatom el. – Rázta meg a fejét. – Kérlek, maradj itt és legyél csendben. Ha zajongani fogsz, meg kell, hogy bilincseljelek.

– Mi? – Felemeltem a hangom, mire összeszorította a száját.

– Evie.

– Ez őrület. – kiabáltam. – Úgy érzem magam, mint az Alkony zónában. Mi folyik itt? – Próbáltam megragadni a karját, de elsétált előlem és kiment az ajtón. Becsukta az ajtót maga mögött és hallottam, ahogy a kulcs elfordul a zárban. Próbáltam lenyomni a kilincset, de az ajtó nem nyílt. Miért én? Néhány másodpercig vertem az ajtót, aztán hátraléptem. Nem akartam, hogy Tyler visszajöjjön és megbilincseljen. Aztán tényleg pánikolni kezdtem. Hogy nem láttam, hogy Grant elmebeteg? Annyira össze voltam zavarodva. Nem értettem, hogy mi folyik itt. Miért, ó miért hagytam, hogy Hailey rábeszéljen engem erre? Miért gondoltam, hogy jó ötlet Granttel tölteni az éjszakát? Milyen táncra gondoltam én, ami ötezret ér? Különösen olyasvalakitől, mint én. Leültem az ágyra és próbáltam gondolkodni. Mit tegyek? Próbáltam nem rosszul érezni magam. Tudtam, hogy az nem fog kihúzni ebből a kínos helyzetből. És akkor arra gondoltam, hogy én mit mondanék másnak, mit tegyen egy ilyen helyzetben. Nem ok nélkül voltam oknyomozó riporter. Ki kell derítenem, hogy Grant miért nem enged el, és hogy mi történt Eugenievel. Úgy döntöttem, hogy először szétnézek a szobában, hogy találok-e valamilyen nyomot. Ez volt az egyetlen dolog, ami eszembe jutott, amitől nem éreztem úgy, hogy elveszítem a józan eszem. Tudtam, el kell terelnem a gondolataimat. Körülnéztem a szobába és megláttam egy kis szekrényt, úgy döntöttem, hogy először abban nézek szét.

Amint kinyitottam az ajtaját, lefagytam. Női ruhákkal volt tele. Eugenie ruhái? Beharaptam a szám, ahogy átkutattam a nadrágok zsebeit. Nem éreztem úgy magam, mint aki szaglászik. Úgy értem, csak átnéztem a ruhákat. Nem minden nap fordul elő, hogy bezárnak egy szobába, ahol nincs mit tenni. Nem minden nap gondolod azt, hogy elraboltak, még akkor se, ha önként mentél oda. Épp átvizsgáltam egy zsebet, amikor a legfelső polcon rengeteg levelet vettem észre. A szívem egy pillanatra megállt és gyorsan levettem őket a polcról. Gondosan össze voltak téve, egy kis gémkapocs tartotta őket össze. Magamhoz szorítottam őket, és az ajtóra néztem, hogy megbizonyosodjak róla, hogy senki sem készül bejönni. Visszasétáltam az ágyhoz és nyugtalanul néztem a kézzel írt levelekre. Az első levelet bámultam és önkéntelenül is azonnal elkezdtem olvasni.

Az első csók olyan volt, mint a méreg. Ahogy megízleltem őt, elvesztem. Ahogy megízlelt engem, belém bolondult. Örülten egymásba szerettünk. Teljesen őrültek voltunk. Olyanok voltunk egymásnak, mint valami paraziták. Nem tudtam hogyan szabadulhatnék ki. Hogy hagyhatnám el a férfit, akit szeretek? Hogy tisztítod meg magad a méregtől, amikor a tested vágyakozik utána? Nem tudom a választ. Csak azt tudtam, hogy ő felemészt engem.

Nem volt aláírás a levél végén, de csak arra tudtam gondolni, hogy Eugenie írta. Magam mellé tettem az első levelet, és mohón olvasni kezdtem a másodikat.

Ma elvitt engem. Arra gondoltam, hogy visszaadja a szabadságom. Sírtam attól, hogy lehet elveszítem. Ő is sírt, de más okból. Szeretkeztünk a mezőn. Mindenféle színű virágok voltak ott: zöld, piros, sárga, kék, lila és rózsaszín. Megtöltötte az érzékeimet. Egy másik világban éreztem magam. Egy másik világban akartam lenni. Nem akartam, hogy elmúljon a varázslat. Nem akartam visszamenni.

A szívem gyorsabban kezdett ütni, ahogy olvastam a leveleket. Mit értett az alatt, hogy azt gondolta vissza fogja adni neki a szabadságát. Őt is elrabolta Grant? Gyorsan elővettem a következő levelet.

Beszívtam ma. Jól esett. Nem mondtam el neki és ezért bűntudatom van. De azt hiszem tudja. Nem akarom, hogy megtudja, hogy honnan szereztem a drogokat. Nem akarom, hogy tudja, hogy miket csináltam vagy, hogy megtudja a titkaimat. Mocskosnak érzem magam. De ugyanakkor jól is érzem magam. Isten bocsásson meg érte, de szeretem ezt az érzést. Olyan magasan szárnyalok. Egy kibaszott varázs szőnyegen repülök, és az elrepít engem a pokolba és vissza.

Remegtem és gyorsan a következő levélhez fordultam.

Megőrültem? Hazudtam. Hazudott. El akarok menni, mielőtt kiborulok. Hibáztam. Nem kellett volna bíznom benne. Miatta fogok elbukni. És most vége.

Miben hazudott Eugenie? Megint a drogról volt szó? Frusztráltan olvastam a leveleket, és nem tudtam pontosan, hogy miről beszél.

Segíts. Félek. Ha megtalálod ezt, segíts nekem. Eugenie Parker vagyok. Huszonegy éves és elraboltak.

Leejtettem a levelet az ölembe. Szóval Eugenie írta. Éreztem, ahogy forró lesz az arcom, ahogy a gyomrom kavargott, de folytattam az olvasást.

Sírtam. Én. Próbáltam. Feketén-fehéren látni a dolgokat nem egyszerű. Ő nem tudja mi történik. Mi történt? Nem tudom, hogy érdekli-e. Elhagyott. Nem hagytam el ezt a szobát három napja. Segíts, kérlek. Többé már nincs varázslat. Csak én. Egyedül én.

Gyorsan elővettem a következő levelet, de csak egy üres papírlap volt. Az összes többi papír is üres volt. Visszapillantottam a levelekre, és újraolvastam őket, próbáltam az emlékezetembe vésni őket és valami nyomot találni. Mi történt Eugenievel? Mit tett Grant? Hogy halt meg? Tyler tudta mi történt? Grantnél dolgozott akkor is? Bezárta őt ebbe a szobába, ahogy engem is? Neki is megígérte, hogy minden rendben lesz? Belesétáltam a csapdájába? És ha igen, mit jelent az, hogy Eugenie szobájában vagyok? Én vagyok a következő?