2. fejezet

2. Fejezet

Fordította: Shyra

Tovább csókolta és szívta a nyakam még néhány percen át, majd lefelé haladva a topon keresztül a mellemet kezdte szívogatni, mely fájdalmat okozott.

– Tyler, nekünk… – felsóhajtottam, ahogy a mellbimbómat szívta az ing anyagán át.

– Nekünk semmit se kellene – sóhajtotta és elhúzódott, majd megnyalta a száját. – Csak egy dolog van, ami még tökéletesebbé tehetné ezt a pillanatot.

– Mi az? – kérdeztem elakadó lélegzettel, a bugyim benedvesedett a szex gondolatára.

– Te, előttem térdelve. A segged az égnek mered. Megragadom a csípődet. Leveszem a bokszerem. A bugyid oldalra tolva. A…

– Nem, ez nem a legjobb, amit csinálhatunk. Nem, amíg nem mondod el, hogy miért mondtad, hogy sofőr vagy, amikor igazából milliárdos.

– Téged megszállottan érdekel, hogy van pénzem, igaz?

– Nem. – Fájt, hogy ezt gondolta. – Egyáltalán nem foglalkoztat a pénz.

– Mi a történeted, Evie Johnson? – felemelte a fejét és rám mosolygott. – Hogy kerültél ide velem?

– A szobatársamnak szüksége volt arra, hogy helyette dolgozzak, és igent mondtam – válaszoltam egyszerűen.

– Könnyen ment neked, igaz?

– Természetesen, nem.

– Tudom, hogy vannak kérdéseid, Evie, de most nincsenek válaszok.

– Mindig vannak válaszok.

– Nincs olyan válasz, amit adhatnék. – Megmarkolta a melleimet mielőtt lehúzta volna a toppomat. Letépte rólam a melltartómat és felnyögtem, amint meghallottam a szakadó anyag hangját.

– Hé, szerettem azt a melltartót. – felnyögtem, ahogy elkezdte szívni a jobb mellbimbómat, fogai gyengéden meghúzták, ettől élvezet áramlott szét a testemben.

– Én is szerettem – csillogó szemekkel nézett rám. – De a melleidet jobban szeretem.

– Tyler – elhúztam a kezét. – Ez nem a megfelelő idő.

– Erre minden idő megfelelő. – sóhajtotta, de hátrébb lépett. – Szeretlek megérinteni, a bőröd olyan bársonyos, és mindig készen áll az érintésemre.

– Miért dobnak fel mindig a szavaid? – felsóhajtottam és éreztem, hogy elpirulok, ahogy rájöttem, hogy ezt hangosan is kimondtam.

– Táncolj nekem. – Megnyalta az ajkait. – Mutasd meg nekem a legjobb táncod, Evie.

– A legjobb táncom?

– Mutasd meg a legjobb öltáncod. – Újra megnyalta a száját, a nyelve hegyét bámultam és eszembe jutott, amikor a számban és magamban éreztem azt. – És eldöntöm mekkora borravalót adok neked.

– Nem adok neked öltáncot – mondtam ingerülten, sértve éreztem magam. – És mit értesz borravaló alatt? Mekkora szemét vagy!

– Nem adnál öltáncot nekem, még akkor se ha mondjuk, megérne egy millió dollárt.

– Nincs olyan öltánc, ami egy millió dollárt érne. – ráztam meg a fejem.

– És mi lenne, ha azt mondanám, hogy van ilyen? – Előrenyúlt és miközben rám nézett, ujjai közé csippentette a mellbimbóimat. – Mi van, ha azt mondom, hogy egy öltáncod két milliót is megérne?

– Azt mondanám, hogy megőrültél. – A szívem őrülten vert. Komolyan beszélt?

– Soha senki nem mondta, hogy épelméjű vagyok. – vigyorgott.

– Képes lennél adni nekem két milliót egy öltáncért? – Az arckifejezését kutattam. Most, hogy megtudtam, hogy milliárdos, azt hiszem nem volt szégyenlős a pénzzel.

– Adok neked két milliót, ha életed legjobb öltáncát adod elő nekem… – szünetet tartott és kinyújtózott, mielőtt visszafordult hozzám. – És Grant előtt kell megtenned.

– Hogy érted, hogy Grant előtt? – ráncoltam a szemöldököm, a gyomrom összeszorult. Azt akarja ezzel mondani, hogy mindkettőjüknek táncoljak?

– Grant nézni fogja, ahogy táncolsz nekem. – A szemei lángoltak. – Végignézi, ahogy megteszel mindent, amire megkérlek. És akkor tudni fogja, hogy az enyém vagy.

– Nem vagyok a tied. – nyeltem.

– Nem vagy az övé.

– Egyikőtöké sem vagyok.

– Miért harcolsz, Evie? – dühösnek hangzott, és aggódva beharaptam az ajkam.

– Nem értem mi folyik itt. – hangosabban beszéltem, nem tetszett az, amit éreztem. Miért éreztem úgy, mintha valami rosszat tettem volna? Tyler és Grant volt az őrült.

– Miért kellene bárminek is folynia? Nem azért jöttél Granttel haza, mert egy kis pikantériára vágytál? Változatosságot akartál? – a hangja elhalkult, ahogy a szemeivel kihívásra buzdított.

– Nem tudom miért jöttem – motyogtam, és lesütöttem a szemem, miközben próbáltam elfelejteni azokat a péntek és szombat estéket, amiket otthon, önmagamat sajnálva töltöttem. Egész életemben arra törekedtem, hogy különbözzek anyámtól. Soha nem akartam egy férfitól annyira függni, hogy elengedjem magam. Soha nem akartam annyira függni egy embertől, hogy elveszítsem önmagam. Soha nem akartam, hogy a szex irányítson. Annyira keményen próbálkoztam, hogy ezek soha nem történjenek meg, hogy elfelejtettem élni. És minden hét ugyanabban a mederben folyt. Kicsit irigy voltam Haileyre, hogy minden hétvégén bűnös kalandjai voltak. Mindig is érdekelt, hogy milyen lehet kívánatosnak és ellenállhatatlannak lenni. Mindig is akartam tudni, hogy milyen lehet csak úgy oda adni a testemet és önmagamat valakinek, anélkül, hogy a következményeken kelljen aggódnom. És most megtörtént. Megtörtént, és nem voltam benne biztos, hogy jó döntést hoztam-e vagy nem.

– Jöttél, mert az életed hétköznapi. Jöttél, mert készen álltál az izgalomra. Jöttél, mert szeretsz kockázatot vállalni. Semmi baj nincs ezzel – vigyorgott. – Egyáltalán nem.

– Honnan tudod? – kérdeztem meglepve, hogy pontosan tudja, milyen volt az életem.

– Úgy érzem, mintha ismernélek, Evie. Úgy érzem, hogy te vagy az a lány, akire mindig is vártam.

– Miért nem figyelmeztettél engem akkor éjszaka? – kérdeztem lágyan, azt akartam, hogy azt mondja a gondolatát se bírta annak, hogy Granttel vagyok. De irracionális és hülyeség volt azt akarni tőle, hogy mutasson féltékenységet. Ráadásul nem is ismert engem. Nem voltak köztünk érzelmek. Nem volt oka féltékenynek lennie. Valójában ha féltékeny lett volna, az a megszállottság vagy birtoklási vágy jele, de mélyen belül tudtam, hogy ez nem érdekelt volna engem.

– Nem tudtam, hogy hogyan kezelnéd azt. – Lassan levette az ingjét, és a mellkasát bámultam, miközben nyeltem egyet. Mi tervez most?

– Kezelném, mit? – kérdeztem halkan, ahogy néztem, hogy kinyitja a nadrágját és leveszi. Csak egy szál bokszerben állt előttem és láttam, hogy a farkas kemény és készen áll.

– Kettőnket. A játékokat, amiket Grant játszik. – Előrelépett és kigombolta a nadrágom, mielőtt egy pillanatra megállt és felnézett volna rám.

– És most? – kérdeztem, alig kaptam levegőt.

– És mostmár tudom, hogy tudod. És velem játszod Grant játékát. – Előrehajolt és végigfuttatta az ujját az arcomon. – Tudtam, hogy te más vagy. Tudtam, hogy te vagy a nő, aki meg tudja változtatni a dolgokat. – Visszatért a nadrágomhoz és lehúzta rólam.

– Megváltoztatni mit? – kérdeztem lágyan, ahogy egyik lábamat a másik után felemeltem. Ledobta a nadrágomat a földre, aztán a meztelen melleimet bámulva állt előttem, majd lepillantott a bugyimra.

– Mindent – Felsóhajtott, ahogy becsúsztatta az ujjait a bugyim alá, majd a lábaim közé. – Benned akarom érezni magam. Birtokba akarlak venni. Benned kell lennem azonnal. Azt akarom, hogy rajtam legyél és lovagolj a farkamon, amíg el nem élvezel. – Sóhajtott, majd megnyalta a száját és még erősebben dörzsölt engem az ujjaival. – De a jó dolgokra várni kell. Azt akarom, hogy menj és öltözz át.

– Átöltözni? – mondtam nyöszörögve, ahogy a nyomás egyre erősebb lett. Éreztem, hogy egyre könnyebben jár az ujja a nedvességem miatt.    

– Elmegyünk – suttogta a fülembe, ahogy belém csúsztatta az ujját.

– Ki? – A szemem nagyra nyílt és felkiáltottam, ahogy még egy ujját becsúsztatott a bugyimba.

– Öltáncot adsz nekem, igaz? – Felnevetett és ujjaival elkezdte dörzsölni a csiklómat. – Hátborzongató lenne, ha csak én és Grant lennénk a szobában. Elmegyünk egy különleges klubba.

– A klubba, ahol felszedtetek engem? – Az alsó ajkamba haraptam és terpeszbe álltam. Keményebben és mélyebben kellett őt éreznem. Azt akartam, hogy tovább folytassa az ujjaival. El kellett élveznem, a testem követelte.

– Ó nem – nevetett és lassított. – Ez különleges klub. Egy klub, ahol nem jártam már egy ideje.

– Azért megyünk egy klubba, hogy öltáncot adjak neked? – mondtam duzzogva, ahogy elhúzta az ujjait. Tudtam, hogy az arckifejezésem boldogtalan, mert belül is így éreztem magam.

– Nem, azért megyünk a klubba, hogy megérts engem, és hogy mit szeretek – mondta vontatottan. – És láthatod majd, hogy mibe keveredsz bele. Ha nem tetszik, elmehetsz, kérdés nélkül. – A szájához tette a kezét és bekapta két ujját, majd szopni kezdte, miközben folyamatosan engem bámult.

– Kérdés nélkül? – gyanakodva néztem rá. – Igazán? – Néztem, ahogy szopja az ujját és még izgatottabb lettem.

– Igazán – bólintott és mosolyogva kihúzta az ujjait a szájából. – Ha nem vagy benne, akkor kiszállhatsz.

– Csak úgy – mondtam halkan és néztem, ahogy az alsógatyájába nyúl.

– Csak úgy – mosolygott és megragadta a farkát. – Egyszerű, Evie. Bármikor szabadon távozhatsz. Senki sem állított meg, nem igaz? – Néztem, ahogy oda-vissza mozgatja a kezét a farkán.

– Nos, nem – mondtam lassan. – De… – Nem tudtam levenni a szemem a bokszeréről.

– De mi? – kérdezte lágyan.

– De mindketten azt mondtátok, hogy nem mehetek el.

– De egyikőnk sem tett semmit, hogy megakadályozzuk, hogy kimenj az ajtón – morogta és teljesen levette a bokszerét. A farka mereven állt és nagyot nyeltem, ahogy zakatoló szívvel bámultam rá. A bugyim teljesen elázott, meg kellett érintenem őt.

– Nem – értettem egyet vele. – Nem tettél. – Egy lépést tettem felé és lassan kinyújtottam a kezem.

– Van két kezed és két lábad, és akkor mész el, amikor csak akarsz. – Tyler szemei az enyémbe fúródtak, ahogy a kezembe vettem a farkát és elkezdtem vadul fel-le mozgatni rajta a kezem.

– Oké. – Megnyaltam az ajkam és az ujjaimat bámultam, amik le-fel mozogtak a farkán. Úgy bámult engem, mintha egy másik válaszra várt volna. Nem voltam benne biztos, hogy miért állok ott és verem éppen ki neki. Elmehettem volna és elfelejthettem volna az összes őrültséget. Egy olyan vad és őrült éjszakához hasonlíthatnám, amilyenben a legtöbb barátomnak része volt a fősuli alatt. Nem voltam olyan lány, akinek alkalmi szexben lett volna része, vagy hogy két férfival is lefeküdjön ugyanazon a héten. Volt egy barátnőm a főiskolán, aki egy éjszaka alatt több baráttal is lefeküdt, de nem gruppenben. Hazament egy fickóval, lefeküdt vele, aztán bemászott egy másik barát ágyába, amíg a fickó aludt, és vele is dugott. Azt gondolta, hogy ez baromi vicces. Tudvalévő volt, hogy egy ringyó, de ettől semmi nem változott az életében. Senki nem gondolta róla, hogy rossz ember lenne. Csak fiatal volt, szórakozott és élvezte az életet. Kipróbálta a szexualitását, ahogy Hailey mondta róla mindig. „Ha Lizzy megteheti, te miért nem tudod, Evie?” – oktatott ki, miközben mindenki mindenkivel összefeküdt és szórakozott, míg én tanultam és mindig csak egy pasival randiztam.

– Szóval ezt megbeszéltük? – a hangja mély volt, és tudtam, hogy közel áll az elélvezéshez.

– Persze, miért ne – vállat vontam és térdre ereszkedtem. 

– Te vagy a nekem való lány, te is tudod. – vigyorgott. – Nem tudok várni ma estig.

– Igen, azt hiszem kalandos lesz. – Felpillantottam rá és kacsintottam, mielőtt bevettem a számba és szopni kezdtem a farkát. Az elő spermája sós és édes volt, oda-vissza mozgattam a fejem és olyan mélyen vettem a számba, amennyire csak bírtam. 

– Az álmaid kalandja lesz. – A szemei elsötétültek és hátrahanyatlott a feje, ahogy leszoptam őt. Éreztem a teste erejét átszivárogni, ahogy a számban dédelgettem a keménységét. Éreztem, ahogy a hatalom átjárja a testem. Én irányítottam. Én irányítottam őt. Egy milliárdost. Akart engem. Vaj volt a kezemben. Vagy inkább a számban. Lágyan és finoman szoptam, és megragadta a fejem és elkezdte előre-hátra mozgatni a fejem a hajamnál fogva. 

– Ne hagyd abba, Evie – nyögte, mielőtt felrobbant volna a számban. Mohón lenyeltem, és nem éreztem szégyenkezést, hogy így élvezett el tőlem. Lassan felálltam, a szemei sötétek voltak a vágytól. Előrenyúlt, megragadta a bugyim és lehúzta, majd felnyögött.

– Feküdj le a földre – utasított és gyorsan engedelmeskedtem.  – Tedd szét a lábad – mondta aztán, megtettem és izgatottan behunytam a szemem, arra várva, hogy a nyelvét vagy farkát magamban érezzem.  Hallottam a légzésemet, ahogy ott feküdtem, de nem történt semmi. Lassan kinyitottam a szemem és felnéztem rá, hogy lássam, amint engem bámul. 

– Gyönyörű vagy. – Néhány pillanatig a testemet csodálta. – Maradj itt, mindjárt jövök. – Kiment a szobából, és én néhány percig alig kapva levegőt feküdtem. Hova ment? És ha a helyzet most ennyire forró és izgalmas, akkor mit fog hozni a ma este?

***

– Túl szép vagy ahhoz, hogy Tyleré legyél. – Grant lépett be a szobába és becsukta maga mögött az ajtót, szégyenemben felugrottam. Az ujjaim nedvesek voltak attól, hogy magammal játszottam.  

– Mit csinálsz? – A szemöldököm ráncoltam, miközben körülnéztem a toppom után, hogy elfedjem magam. – Tyler mindjárt itt lesz.

– Tyler egy játékot játszik veled. – Grant kék szemeivel végigmérte az arcom, majd lenézett a puncimra. – Ne ess bele.

– Hadd találgassak, te vagy a megfelelő ember nekem? – Gyorsan felvettem a felsőm, miközben éreztem, a mellbimbóim majd átdöfik az inget.

– Nem, nem vagyok – megrázta a fejét. – Senkinek nem vagyok a megfelelő férfi, csak egy éjszakára. – Megint a puncimat nézte, így gyorsan megragadtam a földről a bugyim és felvettem.

– Nem egy éjszakát akarok. – Elhátráltam tőle egy lépést.

– Csak éjszakákat kaphatsz itt, Evie. Nem egy tündérmesében vagyunk. – szünetet tartott és mosolygott. – Nos, ez nem teljesen igaz, mi elkezdjük a tündérmesét, de nem fejezzük be.

– Mit jelentsen ez? – ráncoltam újra a szemöldököm, nem tetszett az arckifejezése. 

– Emlékszel, a találkozásunkra a klubban? – Megfogta a hajam és maga felé húzott. – Annyira ártatlan voltál, szükséged volt egy hercegre, annyira szükséged volt rám. – Megragadta a csípőmet és magához húzott.

– Nem volt rád szükségem. – megráztam a fejem és ellöktem magam tőle.

– A hajad annyira selymes és bársonyos – az orrához emelte és beleszagolt. – Levendula szirmok.

– Mi? – hátrahőköltem.

– A hajad illata olyan, mint a levendula szirmoké – előrelépett és a mellemhez szorította az arcát. – A bőröd illata pedig mint a rózsaszirmoké.

– Kérlek, állj le – ellöktem őt, a szemei sebzettnek tűntek.

– Tegnap este nem ezt mondtad.

– Hibáztam – megint a mellkasának feszültem. – Nem te vagy az, akit akarok.

– Gyorsan el kell menned. – dühösnek hangzott és a karomat megragadva magához húzott. – El kell menned, amíg még el tudsz.

– Nem tudom miről beszélsz – mondtam hangosan.

– Evie – az ajtó dörrent egyet, Tyler hangja dühösnek hallatszott. – Nyisd ki.

– Menj el, Evie – könyörgött nekem Grant, ahogy hátralépett.

– Tyler, itt vagyok. Grant bezárta az ajtót – kiabáltam kifelé, Grant megijesztett és nem voltam benne biztos, hogy mit akar tenni velem.  

Grant megrázta a fejét, ahogy beszéltem és előredőlt. – Tyler azt mondta, hogy nem az én játékom játssza. Nem azt, hogy egyáltalán nem játszik. – Megfogta a fejem és éreztem a leheletét, ahogy a fülembe suttogott. – A játék megváltozott, Evie. Ez a játék többről szól, mint egy édes hármas. Ebben a játékban minden benne van. – Visszahúzódott és kinyitotta az ajtót, Tyler berobbant a szobába.

– Mi folyik itt? – Tyler dühösen nézett ránk.

– Épp azt mondtam neki, hogy még áll az édes hármas, ha benne van. – Grant megnyalta az ajkát. – Szórakoztató lenne.

– Nem lesz édes hármas. – köpte Tyler a szavakat, az arca csupa feszültség volt. – Mit játszol, Grant?

– Nem tudom, Tyler. Mit játszom?

– Azt gondolod, hogy vicces vagy?

– Nem, nem vicces. – Grant megrázta a fejét és rám nézett. – El kell menned.

– Hagyunk aludni, Evie. – ráncolta a homlokát Tyler. – Elég mozgalmas napod volt. Hagyunk aludni. Nem megyünk ma este a klubba. Holnap megyünk. És Grant meg én beszélgetni fogunk ma éjjel.

– Ó rendben – halványan rámosolyogtam. – Jó éjt.

– Jó éjt, Evie. – Tyler megpuszilta az arcomat és hátralépett.

– Jó éjt, Csipkerózsika – mondta Grant lágyan és gyorsan kislisszolt a szobából. Tyler követte és bezárta az ajtót maga után. Néhány percig csak álltam ott, és azon töprengtem, hogy vajon bezártak-e. Megpróbáltam kinyitni az ajtót és könnyen ment. Kikukucskáltam az előtérbe és rájöttem, hogy elmehetek ha akarok. Kisétálhatok az ajtón és elfelejthetem a történteket. Elmenekülhettem volna ebből a helyzetből, de nem akartam. Ettől az egész őrültségtől élőbbnek éreztem magam, mint valaha az életben. Várni akartam. Várni és meglátni, hogy mi történik. Ismerni akartam Tyler történetét és tudni, hogy mi történt Eugenie-nel. Odamentem az ágyhoz, lefeküdtem és becsuktam a szemem. A szoba világos volt, de nem gondoltam, hogy ez furcsa, mert még nappal volt. Ebben a helyzetben már semmi sem tűnt furcsának. Megfordultam és az ajtót bámultam. Nem ugrottam fel, amikor láttam az ajtót lassan kinyílni. Nem ugrottam fel, amikor szemeket láttam bekukucskálni. Nem kérdeztem ki van ott. Csak megfordultam és vártam, hogy mi fog történni. A testem még mindig lüktetett és kielégülésre várt. Reméltem, hogy Tyler csatlakozik hozzám az ágyba, hogy befejezzük, amit elkezdtünk, de akkor hallottam, hogy az ajtó becsukódik és elfordul a zár. Tudtam mit jelent ez. A távozásom lehetősége elveszett. Ebbe a szobába ragadtam éjszakára. Egyedül. Ma éjszaka nem lesznek látogatóim és szeretkezés sem lesz. És miután végiggondoltam a dolgokat, rájöttem, hogy örülök neki. Ma este aludnom kellett, hogy összeszedjem magam. Volt egy olyan érzésem, hogy a holnapi nap őrült lesz.