5. fejezet

5. Fejezet

Fordította: Jane

– A nappaliban megvárhatsz, amíg elmegyek a konyhába és készítek nekünk valamit.  – Grant végig kísért a folyóson egy hatalmas szobához. – Ülj le és nézd a TV-t, ha akarod. – Aztán bólintott és egy gyors csókot adott. – Jól áll neked az ingem. – Kacsintott, ahogy kigombolta az ing felső gombját és hátra lépett. – Hmm, talán még egyet.  –  Az ujjai súrolták a mellemet, ahogy még egy gombot kigombolt, aztán vigyorogni kezdett. – Igen, sokkal jobb. – Megnyalta az ajkait, ahogy engem bámult, tulajdonképpen teljesen meztelen voltam az inge alatt. – Maradj itt, mindjárt jövök.

– Ok – bólintottam és bementem a nappaliba. Éreztem, ahogy az ing felcsúszik, ahogy megyek és egy kicsit kényelmetlenül éreztem magam a szobában, gyakorlatilag meztelenül.

– Éjszakázás? – Nagyot ugrottam ijedtemben, amikor meghallottam a bársonyos hangot.

– Igen. – Megfordultam és megláttam Tylert, egy szál piros rövidnadrágban. Az izmai csak úgy duzzadtak, ahogy ott állt egy törölközővel a vállán. A haja le volt nyírva, de úgy tűnt, hogy szőke, a szemei kékek és sötétek és csalódottan néztek rám.  – Segíthetek? – kérdeztem, és még kényelmetlenebbül éreztem magam, mert tudtam, hogy a melleim félig kilátszanak az ingből.

– Nem – dörmögte, közben a lábaimat bámulta. Szemei összeszűkültek, ahogy végig nézett a testemen. – Semmi olyat nem tudsz mondani nekem, amit már nem tudok.

– Ez meg mit jelent?  – homlokráncolva felé indultam, közben szorosan tartottam az ing elejét. Mi a franc bajuk volt ezeknek a férfiaknak ebben a házban.

– Okos lány vagy te. – Vállat vont és egy lépést tett előre. – Vagy úgy vélem, azt hiszed, hogy okos vagy.

 Nem válaszoltam neki, ahogy felém közeledett, kék szemeiben bizalmatlanság volt. Dühösnek tűnt és nem tudtam mi a gond. Egy színészre emlékeztetett. Nem volt kifejezetten jóképű, de annyira kidolgozott volt a teste, hogy az arca egy különleges szexi kinézetet kölcsönzött neki. Az izmait bámulva megborzongtam. Tyler olyan ember volt, aki képes lenne egy ujjal kicsinálni.

 Elfordultam tőle, egy kissé zavarodott voltam. Nem értettem mit keres itt és azt sem, hogy miért érzem, hogy forr a levegő körülöttünk. Kellemetlenül éreztem magam hirtelen, és az egyedüli hely, ahol akartam lenni, az az otthonom volt. Gyors léptekkel eltávolodtam tőle és a kandallóhoz mentem. Egy tucat fénykép volt a párkányon, és én gyorsan szemügyre vettem őket, hogy eltereljem a figyelmem.

– Ő ki? – mutattam egy fényképre. Tyler a homlokát ráncolva oda jött mellém és arra a képre nézett, amelyikre mutattam.

– Ne foglalkozz vele – mondta és felém fordult. – Nem kellene itt lenned.

– Miért nem? – kérdeztem kíváncsian. – Mióta dolgozol Grantnek? – kérdeztem, abban a reményben, hogy emlékeztesse rá, hogy jobb, ha vigyáz, hogy mit csinál, mert én a főnökével vagyok.

– Elég ideje, ahhoz, hogy tudjam, hogy ha okos lennél, akkor most nem lennél itt. Nem vagy különleges, remélem, tudod – mondta, miközben megfogta az ingem ujját.

– Tudom – bólintottam, miközben sértetten elhúzódtam tőle. – Tudom, hogy nem én vagyok az első lány, akit így csípett fel.

– Nem, nem te vagy.

– Szóval, mi történt a legutóbbi lánnyal? – kérdeztem kíváncsian, figyelmen kívül hagyva a dühös tekintetét.

– Nem akarod tudni – mondta drámai hangsúllyal.

– Oh? – hirtelen lefagytam és rá bámultam. – Miért nem?

  Pár másodpercig bámult, majd meghallottuk a közeledő lépteket.

– Mondtam neked kislány, nem kellene itt lenned. – Megrázta a fejét és ellépett mellőlem. – Próbáltam Eugeniet is figyelmeztetni, de nem hallgatott rám.

– Ki az, az Eugenie? – kérdeztem, de akkor hirtelen kinyílt az ajtó.

– Megjöttek az italok. – Grant rám meredt, ahogy felém közeledett a pohárral. Aztán észrevette a sarokban álldogáló Tylert. – Te ébren vagy?

– Igen. A konditeremben voltam. Csak köszönni ugrottam be.

– Bízom benne, hogy te és Tyler jól elvoltatok. – Grant kíváncsian méregetett és éreztem a furcsa feszültséget a szobában.

– Igen – bólintottam. – Rendes pasi – mondtam egy gyenge mosoly kíséretében.

Tyler felmordult a válaszom hallatán. Ránéztem és ugyanazt a csalódottságot láttam a tekintetében, mint azelőtt.

– Lelépek, Mr. Slate. Van valamire szükségük?

– Rendben vagyunk. Köszönöm, Tyler.

Tyler bólintott, aztán egy pillanatra még rám nézett, mielőtt kilépett az ajtón. Hirtelen úgy éreztem, hogy a szobában túl meleg van, mintha kisebb lenne, sötétebb és veszélyesebb.  Egy másodpercre átfutott az agyamon, hogy megpróbálom visszahívni Tylert a szobába, de tudtam, hogy nem tehetem. A csalódott kék szemei villantak be, ahogy az ajtót bámultam és azon gondolkodtam, hogy vajon miért nézett így rám.

– Úgy tűnik, nagyon megbízol Tylerben – mondtam Grantnek, miközben a tökéletes testét és jóképű arcát néztem.

– Tudom, hogy Tyler mindenben fedez engem.  – Grant bólintott, ahogy átnyújtotta a poharat. – Nemsokára érkezik a grillezett sajt is. Remélem, szereted.

– Imádom a grillezett sajtos szendvicset – mondtam és már attól korogni kezdett a gyomrom, hogy rá gondoltam.

– Gondoltam, hogy így lesz – mondta, miközben engem nézett, ahogy belekortyoltam a whiskybe, amit adott. A torkom és a gyomrom égett, ahogy lenyeltem az italt és remegni kezdtem, ahogy felém lépett. – Nagyon szép lány vagy, Evie.

– Köszönöm. – Lassan megnyaltam az ajkaimat, miközben ő elismerően méregetett.

– Szerencsés vagyok, hogy úgy döntöttél, hogy velem töltöd az éjszakát. – Megfogta a csuklómat és magához húzott. Éreztem a merevedését a hasamnak nyomódni, és nagyot nyeltem. – Nem történik meg velem gyakran, hogy olyan lányt ismerek meg, mint te. – Megpuszilta az orrom hegyét, majd a kezébe vette a melleimet.

– Nem történik meg velem gyakran, hogy olyan pasit ismerek, mint te – válaszoltam őszintén, közben a nagyon átlagos életemre gondoltam.

    Előredőltem és megcsókoltam, és ő elismerően nézett rám, majd gyengéden visszacsókolt. A nyelve utat tört a számba, és én türelmetlenül szívni kezdtem, jobban élveztem az ízét, mint az whiskyét, ami az előbb ittam.

– Szóval te meg Tyler, miről beszéltetek? – kérdezte lágyan, amikor elhúzódott tőlem.

– Nem sok mindenről. – Megráztam a fejem és ziháltam, amikor felemelte az ingem hátulját és elkezdte cirógatni a seggem.

  Nem voltam biztos benne, hogy miért hazudtam. Meg akartam kérdezni tőle, hogy ki Eugenie és hogy mi történt vele. Tudni akartam, hogy miért olyan bizalmas Tylerrel, amikor Tyler arra figyelmeztetett, hogy tartsam magam távol tőle, de én mégsem tettem. Valami mélyen legbelül azt mondta, hogy fogjam be a számat.

– Szeretkezni akarok veled újra – suttogta, miközben a nyakam harapdálta és szívta. – A kanapén akarlak megdugni.

– És mi lesz a sajtos szendviccsel? – kérdeztem lágyan, míg ő a kemény farkához húzta a kezem. Gyengéden megszorítottam, mire ő morogni kezdett.

– A francba a sajtos szendviccsel! – A kanapé széle felé húzott, aztán a karfára fektetett. A fenekem a magasban volt és éreztem, ahogy a hideg levegő cirógat, miközben ő a hátam mögé mászott. Elővette a farkát és én azonnal benedvesedtem, ahogy a hegyét hozzám érintette és dörzsölni kezdett vele. – Vagy éhes vagy? – kérdezte, majd a farka hegyét belém csúsztatta és megállt. – Inkább ennél előbb?

Mozgatni kezdtem a csípőm válasz gyanánt és ő morogva lassan belém hatolt. Kopp-kopp. Lemerevedtünk a kopogtatás hallatán és Grant kihúzódott belőlem, majd felhúzott a kanapéra.

– Igen? – kérdezte dühösen.

– Valami ég a konyhában, uram. – Tyler belépett a szobába és minket bámult, éreztem, ahogy az arcom lángolt az érzelemmentes tekintetétől. A puncim még mindig remegett Grant behatolásától. Az ajkamba haraptam, amikor rájöttem, hogy újra elfelejtettem megemlíteni az óvszert. Tyler arcát bámultam és tudtam, hogy elítél. Oda akartam menni hozzá, hogy letöröljem azt a fölényeskedő nézést az arcáról.

– Oh, a fenébe! – Grant sóhajtott és rám nézett. – Úgy tűnik, mégis csak enni fogunk előbb. Jövök rögtön. – Végig ment a szobán, majd megállt az ajtóban. – Jössz, Tyler?

– Egy perc és ott vagyok, uram. – Tyler továbbra is engem bámult, én viszont Grant arcát néztem. Dühösnek és bosszúsnak tűnt, de egy szót sem szólt, csak kiment a szobából. Mi folyik itt? – Nem hallottad, amit mondtam?  – kérdezte lágyan, ahogy jött felém.

– Mit hogy halljak? – dadogtam, miközben a gyilkos kék szemeibe néztem.

– Mondtam neked, hogy ez nem az a szituáció, amiben szeretnél lenni. Hülye vagy?

– Ne beszélj velem így! – mondtam mérgesen. – Semmi jogod nincs hozzá, hogy elítélj.

– Nem ítélkezem.

– Nehogy azt mondd nekem, hogy még soha nem volt egy éjszakás kalandod. De feltételezem mivel nő vagyok, nekem nem lehet, és én nem érezhetem jól magam.

– Ez nem egy éjszakás kaland. – A szemei fogva tartották az enyémeket, aztán elkapta az ingemet és maga felé húzott, a tenyere a mellemhez nyomódott.

– Miről beszélsz? – homlokráncolva nagyot nyeltem és a mélykék szemeibe néztem, majd a száját bámultam. Mi van velem? Komolyan vonzódtam Tylerhez is?

– A tűzzel játszol. – Tekintetét rám szegezte, majd az ajkaimra.

– Mi van? – gyorsan megnyaltam a számat.

– Hagyd abba az „azt- akarom-hogy-megdugj-nézést” – Morogva, hirtelen ellépett tőlem.

– Miről beszélsz? – ordítottam. – Neked elment az eszed!

– Oh, bocsánat, lehet, hogy ez csak az „azt-akarom-hogy-megcsókolj- nézés” volt – nevetett és a fejét rázta. – Így jobb?

– Azt hiszem jobb, ha elmész. Ha elmész most, akkor nem mondom el Grantnek, hogy mit csináltál.

– Amit én csináltam? – nevetett. – Nem én vagyok a nagy gonosz farkas, Evie – fejét rázta, miközben felém indult. Lassan felemelte az ingem, és végig nézett a meztelen testemen, majd leengedte. – De van egy olyan érzésem, hogy már be is engedted a farkast, nem igaz? Hagytad, hogy megkóstoljon és most egész éjjel lakomázni akar.

– Hagyjál békén! – Mondtam, majd pofon vágtam. – Mit gondolsz, mit csinálsz?

– Gőzöm sincs – Összeszorította az ajkait és hátralépett. – Nyilvánvalóan, fogalmam sincs róla.

– Menned kellene – Az ajkamba haraptam, és éreztem, hogy már a fejem is fájni kezd.

– Nem tudom, hogy mit gondolsz, hogy milyen játékba csöppentél, Evie. Nem tudom, hogy tényleg sztriptíz táncosnő vagy-e és csak úgy teszel, mintha ártatlan kislány lennél, vagy a sztori, hogy csak a barátnődnek segítesz igaz, de azt el tudom mondani neked, hogy nyakig benne vagy a pácba. És most elmegyek. Legyen kellemes az estéd.

– Hova mész? – kérdeztem lágyan, amikor eszembe jutott Grant és a láncok a szobájában. Lehet, hogy az, hogy Tyler a közelben volt, mégsem olyan rossz dolog. Lehet, hogy tévedtem Granttel kapcsolatban. Volt valami Grantben, ami megrémített, annak ellenére, hogy fantasztikus volt az ágyban.

– Az ágyba – mondta, miközben végig nézett a testemen. – Egyedül – suttogta és én zihálni kezdtem.

– Egy disznó vagy! Nem akarok ágyba bújni veled!

– Hmm? – mosolygott és rám kacsintott. – Csak azt mondtam, hogy egyedül bújok ágyba.

– Tudom. Csak… – a hangom elakadt, ahogy rádöbbentem, hogy lehet valami olyat feltételeztem, ami nem is igaz. – Legyen szép estéd. – egy gyenge kis mosolyt küldtem felé és a kanapéhoz mentem. Mi bajom volt? Eljöttem egy pasival, le is feküdtem vele, de most mégis egy másik után vágyom. Egy seggfej után?

– Seggfej – suttogtam az üres szobába, ahogy felálltam és visszamentem a kandallóhoz, ahol Eugenie fényképét nézegettem. Ki volt ez a lány? A fényképét tanulmányoztam és nagyot sóhajtottam. Fiatalnak tűnt, talán 19 vagy 20 éves lehetett. Szép mosolya volt és nagy kék szemei, a haja hosszú volt és szőke, gyönyörű volt. Nagyon gyönyörű volt, ahogy szeretettel teli tekintettel a kamerába mosolygott. Ki volt ő? És ki készítette a képet?

– Mit csinálsz? – Grant lépett be a szobába. Hátrapördültem, bűnösnek éreztem magam, mintha rajta kaptak volna valamin, amit nem lett volna szabad csináljak.

– Hát… semmit – megráztam a fejem és a kanapéhoz mentem. – Megcsináltad a szendvicseket?

– Igen. Nem tudom, hogy Tyler miért nem vette le a serpenyőt a tűzhelyről. – Grimaszolt egyet, a szép vonásai eltorzultak. – Néha úgy gondolom, ki kellene rúgnom.

– És miért nem teszed? – elvettem egy szendvicset és elkezdtem majszolni.

– Olyan, mintha családtag lenne – vonta meg a vállát. – Nem rúgod ki a rokonodat.

– Igen – bólintottam, miközben a szendvicsemet rágtam.

– Nos, hol is hagytuk abba? – vigyorgott és maga felé húzott. – Együnk és utána szeretkezzünk.

– Fáradt vagyok – hazudtam, amikor megéreztem, ahogy megmarkolja a fenekem.

– Azt hiszem, fel tudlak ébreszteni – a hangja lágy volt, de az ujjai erősebben markoltak belém, mint eddig. – A legjobbat akarjuk kihozni ebből az éjszakából, nem igaz? – az ujjai a lábaim közé siklottak és megborzongtam, amikor belém csúsztatta egyik ujját. – Nem igaz, Evie? – morogta a fülembe, ahogy még egy ujját belém nyomta.

– Igen – nyögtem, elejtve a szendvicsemet nekidőltem. Az élvezet, ami átjárta a testem elfeledtetett velem mindent. Hogy tudta ilyen gyorsan elterelni a gondolataimat? Felkiáltottam, amikor a harmadik ujját is belém csúsztatta, és elkezdte gyorsan ki-bemozgatni bennem. – Ohhh… – kiáltottam, és a mellkasába haraptam, amitől izgatottan morogni kezdett.

– Tudtam, hogy rossz kislány vagy – mondta, és kihúzta belőlem az ujjait, majd újra a kanapéra döntött. Vártam, hogy újra magamban érezzem, de e helyett egy csapást éreztem a hátsómon.

– Mit csinálsz? – ziháltam, miközben ő újra rácsapott a fenekemre.

– Shh… – megrázta a fejét, és megragadta a csípőmet, majd újra lecsapott, ezúttal erősebben, és már azon voltam, hogy elhúzódom tőle, amikor megéreztem a farkát a puncimnál. – Shh… – morogta újra, miközben belém nyomult. – Ugye milyen jó érzés? – alám nyúlt és a kezébe vette a melleimet, közben lassú mozdulatokkal dugni kezdett.

– Igen – nyögtem, ahogy a testem reagálni kezdett az érintésére. Felkiáltottam, ahogy felnyúlt és a hajamba markolt, oldalra húzva a fejem. Remegni kezdtem, annyira mélyen volt bennem és olyan közel vitt az orgazmushoz. Reszketett a testem, és egy másodpercre lefagytam, ahogy a kandalló felé néztem és megláttam Eugenie fényképét, mintha minket nézne. Az alsó ajkamba haraptam, amikor végre felfogtam, hogy abszolút semmi fogalmam nem volt arról, hogy mibe is keveredtem. Ami egy Haileynek tett szívességként indult, az most egy őrült fordulatot vett, és nem voltam biztos benne, hogy egy egyéjszakás kaland, hogy tudta máris megváltoztatni az életemet.