2. fejezet

2. Fejezet

Fordította: Shyra

Amikor nézed a horror filmeket és látod, hogy a nő pont belesétál a gonosz karjaiba. Ülsz ott és nézed, ahogy lassan körbesétál a házban és kiabálni akarsz neki, hogy menjen, bújjon el a szekrényben, vagy üljön be az autójába vagy hívja a 911-et, vagy csináljon valamit, azon kívül, hogy a felé az ember felé megy, aki el akarja kapni őt. Ez történik minden horrorfilmben. Ülsz ott, a szíved a torkodban dobog és legszívesebben kiáltanál a nőnek, hogy ne legyen ilyen hülye. Azt gondolod magadban, hogy ha én lennék abban a helyzetben, akkor nem maradnék ott vagy nem vennék magamhoz egy kis konyhai kést. Elbújnék vagy elfutnék. Annyira könnyű nézni a filmet és ezt gondolni. Sokkal nehezebb egy veszélyes helyzetben lenni és mégis tudni, hogy mit kell tenni.

Nem vagyok hülye. Tudom, hogy valami nincs rendben ebben a házban. Tudom, hogy Tyler és Grant veszélyesek. Tudom, hogy buta voltam, hogy alig tíz perc ismeretség után eljöttem Granttel, és még butább, hogy szexeltem is vele. Tudom, hogy sok embernek nehezére esne, hogy elhiggye, hogy nem vagyok kurva vagy olyan valaki akinek gyakran vannak alkalmi kalandjai. Nem vagyok az az ember. Nem igazán tudom, miért nem. Nincs semmi bajom az alkalmi szexszel. Valójában, kifejezetten élveztem Granttel lenni az este, annak ellenére, hogy most kezdek kételkedni magamban.

– Menj el, Evie. Fogd a cuccaid és menj. – motyogtam magamban, ahogy ott álltam. Nem mozdultam, egy részem nem akart elmenni. Egy részem ki akarta deríteni, hogy mi történt Eugenie-vel. Oknyomozó riporter voltam. Legalábbis az akartam lenni. Hogy is mehetnék most el, amikor egy igazi rejtéllyel találtam magam szembe? Tudom, tudom. Buta vagyok. El kellett volna menekülnöm. De érdekelt Tyler.. És őszintén utáltam magam ezért. Ettől olcsónak éreztem magam. Odamentem a telefonomhoz és gyorsan felhívtam Haileyt, ő biztosan tudja mit kellene tennem.

– Hey, én vagyok – suttogtam, ahogy felvette.

– Hol a francban vagy, Evie? – Hailey idegesnek hangzott.

– Már mondtam neked… – kezdtem, de a szavamba vágott.

– Nem tudom elhinni, hogy tegnap éjszaka csak úgy letetted – Dühöngött. – Hol vagy?

– Még mindig Grantnél.

– Ki a fasz az a Grant? – Visította.

– A fickó, akivel tegnap éjjel találkoztam. – mondtam lágyan. – Nézd, nem hiszem, hogy el kellene most mennem.

– Istenem, ne mondd, hogy volt egy egyéjszakás kalandod és most azt gondolod, hogy ebből valami komoly dolog lesz? – kiabálta Hailey. – Tudtam, hogy hiba volt. Kérlek Evie, gyere haza.

– Hailey. – a fürdőszoba irányába sétáltam, hogy a két fickó nehogy meghalljon. – Nem gondolom, hogy egyéjszakás kaland vezethetne valahova is.

– Tehát szexeltél vele? – sikította.

– Hailey, hagyd abba!

– Jó volt? – kérdezte lágyan. – Remélem életed legjobb dugása volt, mert megöllek, amint találkozunk.

– Jó volt, de nem ezért hívtalak.

– Mi miatt hívtál? – kérdezte gyanakvón. – Ó istenem, ne mondd, hogy terhes vagy.

– Hailey – kuncogtam. – Múlt éjjel szexeltem, nem úgy ébredtem ma reggel, hogy tudnám, hogy terhes vagyok-e.

– Evie, nem tudom elhinni, el kell beszélgetnünk. – visította újra. – Mesélj erről a Grantről.

– Nos, egy másik fickó miatt hívlak.

– Mondd, hogy nem vettél részt édeshármasban – recsegte újra.

– Hailey, kapd össze magad. – sóhajtottam, de az arcom azonnal elöntötte a forróság. – Te is nagyon jól tudod, hogy nem. Nem veszek részt ilyenekben.

– Nos, eddig egyéjszakás kalandod sem volt.

– Hailey, ne ítélkezz. – Sóhajtottam. – Emlékezz, szívességet tettem neked.

– Tudom, tudom. Tehát mi van ezzel a Granttel és a másik fickóval?

– Szóval, ez a másik srác azt mondta arról a lányról, hogy meghalt, és azt gondolom, hogy Grant tett vele valamit. Azt gondolom, hogy valami gyanús folyik itt.

– Ó Evie, húzz el onnan a picsába.

– Szerintem maradnom kellene és kideríteni, hogy mi folyik itt.

– Elment a kibaszott eszed?

– Már akkor elment, amikor elvállaltam a munkát helyetted. – Sóhajtottam. – Ráadásul még nem kaptam meg az ötezremet.

– Odaadom neked, ha eljössz most. – Esedezett Hailey. – Kérlek ne játssz Nancy Drewt, Evie. Nem vagy se Nancy, se Veronica Mars.

– És mi van Stephanie Plummal?

– Evie – sóhajtotta. – Kérlek szépen gyere haza.

– Grant nem akarja, hogy elmenjek – suttogtam. – Először azt gondoltam, hogy viccel, de lehet, hogy ő egy kicsit…

– Miért nem vagy a zuhanyzóban? – Tyler jött be szemöldökráncolva a szobába. Gyorsan becsuktam a telefonom és halványan rámosolyogtam.

– Csak felhívtam a barátnőmet.

– Minek?

– Hogy tudja minden rendben van.

– Szóval, rendben vagy? – Megrázta a fejét. – Ott ragadtál egy házba, ahonnan el akarsz menni és most azt mondod a barátnődnek, hogy minden rendben? Megőrültél?

– Nem, és te? – Idegesen megnyaltam az ajkam. – Most megyek zuhanyozni.

– Csatlakozhatok hozzád?

– Nem. – Az ujjaim remegtek, így leejtettem a telefonom. Tyler odajött és mindketten lehajoltunk, hogy felvegyük. Ahogy egyszerre nyúltunk érte, az ujjaink összeértek, mozdulatlanul csak bámultuk egymást. Tyler szomorúan nézett rám és láttam rajta, hogy nagyon figyelmesen vizsgálja a vonásaimat. Majd felemelte a kezét és kisöpört egy tincset a szememből.

– Gyönyörű zöld szemeid vannak. Emlékeztet annak az erdő zöldjére, ami mellett felnőttem. 

– Igen?

– Sötétzöldek, majdnem barnás árnyalatúak. Hívogatóak, ugyanakkor, úgy érzem, hogy valami alattomosság bújik meg a szépségük mögött.

– Úgy gondolod, hogy alattomos vagyok? – Ziháltam, és ő bólintott.

– Több van benned, mint ami külsőre látszik, Evie.

– Ez nem igaz. Tényleg. – Felálltam és próbáltam elvenni a telefonom tőle. – Szeretném visszakapni, kérlek.

– Nem most. Talán később.

– Mi? – Ráncoltam a homlokom – Add vissza a telefonom. – Megragadtam a kezét és megpróbáltam kivenni belőle a telefonom. A szívem összevissza vert, és éreztem, ahogy a vér kifut az arcomból.

– Sajnálom – vont vállat.

– Add vissza. – Olyan erősen szorítottam a kezét, amennyire csak tudtam.

– Mit csinálsz, Evie? – Grant sétált be a szobába és kifejezéstelenül ránk bámult.

– Tyler elvette a telefonomat és vissza akarom kapni.

– Elvetted a telefonját? – Egy pillanatra Tylerre nézett.

– Nem ezt parancsolta, uram? – Válaszolta csendben Tyler, és láttam, hogy Grant szemei összeszűkülnek, mielőtt visszanézett rám.

– Gyere velem, Evie – kinyújtotta a kezét. – Menjünk és beszélgessünk.

– Miről beszélgessünk? A telefonom akarom.

– Nem akarsz…

– Semmi mást nem akarok, csak a telefonom. – Elhúzódtam tőle.

– Mi van veled? – Kék szemeivel óvatosan fürkészett engem.

– Haza akarok menni most.

– Mondtam, hogy erre most nincs lehetőség.

– Miért nem?

– Engedd elmenni, Grant. – szólalt fel lágyan Tyler. – Csak engedd menni.

– Nem. – Rázta meg a fejét. – Én, úgy értem mi, még nem végeztünk.

– Végezni mivel? – Nagyot nyeltem.

– Fejezd be a kérdezősködést – Majd megfordult Grant. – Vidd a szobába, Tyler. Üldögéljen és gondolkozzon egy ideig. – Egy pillanatra rám nézett, majd újra kiment a szobából. Ijedten álltam, és bosszús voltam önmagamra. Miért nem próbáltam megszökni, amikor mindketten elmentek a szobából.

– Milyen szobába? – kiabáltam idegesen, miközben Tyler kifejezéstelen arcát néztem. – Milyen szobáról beszélt?

– A játszószobáról. – mondta kifejezetten hűvösen.

– Milyen játszószoba? – kérdeztem újra, kétségbeesetten szabadulni akartam ebből a helyzetből. – Kérlek, csak engedj hazamenni.

– Az nem lehetséges. – Rázta meg a fejét Tyler. –  Nem most rögtön. – Megragadta a karomat és az ajtó felé húzott.

– Legalább engedd, hogy lezuhanyozzam és felvegyek valami ruhát. Kérlek. – könyörögtem neki, mire megállt. – Kérlek. Nem akarok másik szobába menni úgy, hogy csak ez van rajtam. Nem akarok meztelenül lenni alatta.

– Rendben. – A fürdőszoba felé irányított és kinyitotta az ajtót. Fürgén bementem, remélve, hogy lesz egy ablak, amin át megszökhetett, de ő is követett be.

– Mit csinálsz? – Megdermedtem, amint bezárta az ajtót.

– Megengedem, hogy zuhanyozz.

– Miközben itt vagy? – Megráztam a fejem, az arcom égett. – Nem tudok úgy zuhanyozni, hogy te is itt vagy.

– Ez az egyetlen mód rá, hogy zuhanyozz. – Vállat vont és az ajtónak dőlt. – Te döntesz.

– Be fogod csukni a szemed? – kérdeztem lágyan, a testem megfeszült, ahogy bámultam őt.

– Elhiszed, ha azt mondom, hogy igen? – Vigyorgott, majd előrenyúlva megragadta a fürdőköpenyem.

– Mit csinálsz?

– Segítek neked előkészülni a fürdéshez. – Meglazította az övet és mozdulatlanná vált, amikor a köntös kinyílt. Kezét maga mellé ejtette és egy lépést tett hátra, majd rám nézett, a melleimet alig fedte a vékony anyag. – Gyorsan le kellene zuhanyoznod. – Dühösen elfordult. – Kapsz öt percet.

– Öt perc zuhany? Mi? – Pislogtam. – Az nem elég.

– Négy perc és ötvenöt másodperc – nézett az órájára.

– Tökmindegy. – Benyúltam és megengedtem a vizet, aztán kinyújtottam a kezem, hogy ellenőrizzem a víz hőmérsékletét. – Legalább elfordulnál, kérlek? – Sóhajtottam, ahogy éreztem, hogy a víz melegebb. – Kérlek?

– Rendben van. – A szemét forgatta és elfordult. Gyorsan levettem a köntöst és beléptem a zuhany alá, hagytam, hogy a forró víz vízesésként mossa le a testemet. Nem tudtam, hogy miért nem voltam jobban megijedve. Azt hiszem azért, mert valójában még fel sem fogtam. A teljes helyzet totálisan szürreális volt. És hogy őszinte legyek, egyik részem biztonságban érezte magát, amikor Tyler a közelben volt. Tudtam, hogy Grant a főnöke és hogy követnie kell az utasításait, de abba is biztos voltam, hogy nem hagyná, hogy bármi bajom essen. Soha nem bántana. Nem voltam biztos benne, hogy miért vagyok erről ennyire meggyőződve, de valahogy ösztönösen éreztem.

– Miért teszed ezt? – Kérdeztem, miközben a samponért nyúltam, és gyorsan a hajamra dörzsöltem. Éber voltam és kellemetlenül éreztem magam attól, hogy ő is a szobában van, még ha el is volt fordulva.

– Miért teszem ezt? – Ismételte. Szóval nem próbálsz meg elszökni az ablakon át.

– Nem, úgy értem, miért nem engedsz elmenni. Miért nem enged Grant elmenni? – Megragadtam a tusfürdőt, és gyorsan, keményen elkezdtem mosni magam.

– Mit akarsz, mit mondjak, Evie? – A hangja dühös volt. – Csak követem az utasításokat. Akkor kellett volna erre gondolj, amikor tegnap este beültél Grant autójába. Kétszer is meg kellett volna gondolnod, hogy elmenj egy agglegény búcsúra, hogy meztelenül táncolj férfiak előtt. Kétszer is meg kellett volna gondolnod, mielőtt úgy döntesz, hogy egy idegennel fekszel le. Talán azelőtt kellett volna ezeket a kérdéseket feltenned, hogy meghoztad ezeket a döntéseket.

– Tudom, hogy hülye voltam – sóhajtottam. – De vonzódtam hozzá, kedves volt és csak egy táncról volt szó.

– Tényleg? – Szarkasztikus hangon nevetett. – Azt hitted, hogy egy táncra jössz vissza?

– Kedvesnek tűnt. – Az ajkamba haraptam és melegebbre állítottam a vizet. – Igen, vonzódtam hozzá. Azt gondoltam mókás lenne összejönni vele. Nem tudom mit gondoltam. Azt hiszem nem gondolkodtam. Úgy értem, senki nem gondol arra, hogy az első egyéjszakás kalandja egy elmebeteggel lesz.

– Grant nem elmebeteg.

– Oh, oké, persze. Csak épp nem engedi, hogy távozzak a házból. De egyáltalán nem pszichopata. – Kiáltottam dühösen és felnevetett. – Ez nem vicces.

– Nem nevetek – mondta lágyan és lassan megfordult. – Nem nevetek. – Mondta újra, és komolyan nézett rám, zihálva a jobb karomat a melleim elé tettem, a ballal pedig a puncim takartam el.

– Mit csinálsz? – Néztem rá dühösen. – Azt mondtad, hogy nem fogsz nézni.

– Nem, én nem. – Felemelte a szemöldökét és láttam, ahogy csillogó szemekkel bámul rám. – Megkértél, hogy forduljak el és megtettem. Nem mondtam, hogy meddig maradok úgy.

– Ha úriember lennél, elfordulnál.

– Ha úriember lennél? – Nevetésbe tört ki és összehúzta a szemét, ahogy könnyek potyogtak az arcára. – Ó Evie, miből gondolod azt, hogy az lennék?

– Nem vagy az. – Megráztam a fejem, ahogy éreztem, hogy a sampon a szemembe folyt. – Fenébe – motyogtam. Nem tudtam melyik kezem használjam, hogy kimossam a szememből a sampont. Bármelyik kezem is lenne, felfedne olyat, amit nem akarnék, hogy lásson.

– Ó Evie. – Sóhajtotta, a lélegzetem is elakadt, amikor belépett a zuhanyzóba és kimosta a szememből a sampont. – Döntsd hátra a fejed. – Mondta parancsolóan, aztán éreztem, ahogy ujjaival a fejemet dörzsöli és kiöblíti a sampont belőle.

– Vizes lesz a ruhád – motyogtam, ahogy rápillantottam, túl közel állt a meztelen testemhez.

– Nem érdekel. – motyogta és vigyorogva bámult rám, kék szemei sötéten villantak, ahogy folytatta a fejbőröm dörzsölését.

– Nem kell ezt tenned. – Ráztam meg a fejem, és az ajkamba haraptam. Olyan közel volt hozzám. Ha egy centivel közelebb jön, a meztelen testem összeért volna az övével.

– Nem akarom, hogy mozgasd a karjaid, ezzel felfedve magad. – Mondta nevetve.

– Ó – ziháltam, ahogy a kezeit megéreztem a vállamon. – Ha megfordultál volna, nem kellett volna ezzel törődnöd.

– De abban mi lett volna a móka?

– Miért flörtölsz velem? – Ziháltam, ahogy a kezei a nyakam hátulját kezdték masszírozni.

– Mert ez olyasmi benned, amit szeretek.

– A főnököddel aludtam múlt éjjel. – sziszegtem neki. Muszáj volt figyelmen kívül hagynom a forróságot, ami a gyomromban keletkezett. Nem szabadott tudomást vennem a szexuális vágyról amit iránta éreztem.

– Hibáztál. Ez történt. – A kezeit lecsúsztatta a hátamon egészen a fenekemig. – Nem tudtad akkor, amit most tudsz.

– Tyler. – Jobb kezemmel hátrébb nyomtam őt.

– Igen? – Elvigyorodott és rájöttem, hogy mekkora hibát vétettem. Előrébb lépett és éreztem, ahogy a melleim a mellkasához nyomódnak. Ragyogó szemekkel nézett rám, szempilláin vízcseppek ültek. Karjaival átkarolt és magához húzott. Éreztem, ahogy az erekciója hozzám nyomódik, visszatartottam a lélegzetem, ahogy az ujjaival felfelé kúsztak a testemen.

– Nedvesek lesznek a ruháid. – suttogtam a szájába.

– Olyan nedves, amilyen most te vagy? – Elvigyorodott, ahogy a testemmel nekidőltem. Nem tudtam ellenállni neki. Ujjai a hasam felé vettél az irányt és mindketten türelmesen vártuk, hogy mi fog történni. Forró testtel álltam ott és nem tudtam mi következik. Megcsókolta a nyakamat, mire én megragadtam a vállait. Éreztem, ahogy a bőrömbe harap, a lábaim remegtek az érintésétől. Aztán kihátrált a zuhanyzóból. Meglepetten és csalódottan bámultam rá.

– Nem foglak bántani, Evie. – Szemei az enyémbe fúródtak, ahogy végig szántott az ujjaival a haján. – Bízhatsz bennem.

– Semmit nem akarok tőled. – Megráztam a fejem és becsuktam a szemem, próbáltam kizárni a testem akaratát. – Nem tudom miért vagyok még itt, és te pont nem vagy a megmentőm. – Próbáltam emlékeztetni magam a szituációra, amiben benne vagyok. – Én nem tud…

– Oké. – A hangja lágy volt. – Össze vagy zavarodva. Ez rendben van.

– Nem vagyok összezavarodva. – Kinyitottam a szemem. – Csak el akarok menni.

– Nem tudsz elmenni, amíg a főnök azt nem mondja.

– Mit fog velem tenni?

– Nem hagyom, hogy bármit is tegyen veled, Evie. – A hangja durva volt. – Minden falkában van egy alfa. És ebben az esetben én vagyok a király.

Csak álltam ott, bámultam őt és gyengéden lemostam magamról a szappant, miközben azt képzeltem, hogy az ő ujjai érintenek. Megborzongtam, ahogy ott állt és áthatóan rám meredt. Miről beszélt Tyler? Mit fog csinálni? És ha segíteni fog, akkor mit vár tőlem cserébe? És ha igen, akkor valami olyan lesz, amit önszántamból is megadnék neki?