3. fejezet

3. Fejezet

Fordította: Jane

– Mit mondtál? – Tágra nyílt szemekkel néztem rá és az arcán szétterülő önelégült mosolyra. – Ez a te legénybúcsúd? – Nagyot nyeltem, miközben rá bámultam. – Vagyis te vagy a pasi, aki meg fog nősülni?

– Igen is és nem is – nevetett és elkapta a kezem.

– Ne érj hozzám! – mondtam és elrántottam a kezem.

– Ez az én legénybúcsúm, de nem nősülök meg.

– Tessék? – zavarodottan néztem rá.

– Szeretek bulikat szervezni, csak úgy szórakozásból. Kíváncsi vagyok kiket ismerhetek meg.

– Kit ismerhetsz meg? – kérdeztem szemöldök ráncolva.

– Olyan lányokat, mint te.

– Olyan lányokat, mint én? – ismételtem meg. – Ez meg mit jelent?

– Lányokat, akik benne vannak egy kis szórakozásban, és szeretik jól érezni magukat.

– Nem vagyok benne a szórakozásban és most nem is érzem jól magam. – Megráztam a fejem, eléggé rosszul éreztem magam. Vajon ez olyan dolog volt, amit gyakran csinált?

– Soha nem kényszerítek senkit arra, hogy olyat tegyen, amit nem akar. – Komoly tekintettel nézett rám és kihúzott a zsebéből egy köteg pénzt. – Itt van az öt ezer dollár, elveheted és elmehetsz. – Odanyújtotta nekem. – Vagy lehetsz kalandvágyó és sokkal többet is kereshetsz.

– Vagyis feküdjek le veled pénzért?

– Nem. – Megrázta a fejét.

– Akkor?

– Meg kellene bíznod bennem és türelmesen kivárni.

– Nem tudom, hogy bízom-e benned.

– Ez érthető. – Bólintott, a keze még mindig felém nyújtva, a pénz csak pár centire az ujjaimtól.

– Hányszor csináltad már ezt? – Kérdeztem csendesen, miközben azon gondolkodtam, hogy miért állok még mindig ott, mint valami bolond.

– Egyszer – bólintott. – Csak egyszer csináltam ezt ezelőtt.

– Csak egy kamu legénybúcsúd volt eddig?

– Nem, sok kamu legénybúcsúm volt, de csak egy olyan nőt ismertem meg a partikon, akivel megállapodást akartam kötni.

– És mi történt?

– Az nem fontos most. Nos, mit mondasz?

– Nem vehetsz meg – mondtam, miközben megnyaltam az ajkaimat. – Meg hát valójában nem is tudom, hogy mire mondanék igent.

– Türelmesnek kell lenned.

– Még a neved sem tudom.

– Grant.

– Mint Grant elnök?

– Mint Grant Slate. – Hátrább lépett. – A nevem Grant Slate. Csak egy férfi vagyok, aki jobban meg akar ismerni téged.

– A legtöbb pasi, aki jobban meg akar ismerni, az előbb meghív egy italra.

– Meghívhatlak egy italra?

– Ők nem ajánlanak öt ezret egy italért.

– Én ötvenezret ajánlok azért, hogy egy hetet tölts velem. És bármilyen italt, amit választasz.

– És nem várod el, hogy lefeküdjek veled ötvenezerért.

– Ha lesz is szex köztünk, az nem a pénz miatt lesz.

– Már az is hülyeség részemről, hogy itt állok. – Megrázom a fejem és a földet bámulom. – Ez tiszta őrültség. Nem is ismerlek. Akár egy sorozatgyilkos is lehetsz.

– Nem vagyok az.

– Mintha elmondanád, ha az lennél. – A szememet forgattam és sóhajtottam. – Mennem kéne.

– Nem állítalak meg. – Egy lépéssel közelebb jött és az ajkaimat bámulta. – Gyönyörű szemeid vannak, még ezzel a ronda szemüveggel is.

– Nem is ronda a szemüvegem. – Nagyot nyeltem, amikor még egy lépéssel közelebb jött.

– Nem, önmagukban nem rondák. Inkább azt kellett volna mondjam, hogy gyönyörű szemeid vannak, még ha olyan szemüveget is viselsz amitől szürke egér külsőd lesz. – Levette a szemüvegem és előre hajolt. – Nagyon szép és élénk. Amikor dühös vagy, olyanok mintha zöld tűz nyilakat lőnének rám.

– Akkor talán nem kellene ilyen közel jönnöd. Nem akarod megégetni magad. – Suttogtam, ahogy az ajkai az enyémhez közelítettek.

– Én nem égek el. – Kék szemei ragyogtak, ahogy az ajkai újra az enyémhez értek. Ezúttal elkapta a derekamat és magához húzott, ahogy szájával az enyémet ostromolta. Éreztem, ahogy a nyelve a számba csúszik és könnyen megadtam magam, szívni kezdtem a nyelvét és élveztem a belőle áradó forró érzékiséget. Könnyen megadtam magam, amikor egy olyan férfiről volt szó, mint Grant. Még a neve is szexi. Grant Slate. A francba, tudtam, hogy bajban vagyok. Mindig okos lány voltam. Soha nem voltak alkalmi kapcsolataim és soha nem estem bele senkibe. És íme, volt valami Grantben ami összezavarta az érzékeimet és az agyamat. Amikor végre elhúzódott tőlem, a testem remegett és a gondolataim zavarosak voltak. A karjába kapaszkodtam, hogy egyenesen tudjak állni.

– Nem csókolhatsz meg csak úgy – ziháltam, amikor végül össze tudtam szedni magam.

– Az előbb még nem aggódtál ennyire.

– Azért, mert te, te, csak…- hadartam, abban sem voltam biztos, hogy mit mondok. – Azt hiszem mennem kell.

– El akarsz menni? – Ujjaival a hajamba túrt. – Tényleg el akarsz menni? Vagy csak egy kis hang a fejedben mondja neked, hogy el kellene menned?

– Ja, a józan eszem azt mondja, hogy húzzak el a francba innen.

– Húzz el a francba?

– Ez csak egy mondás.

– Ismerem.

– Akkor miért kérdeztél rá?

– Nem azt kérdeztem, hogy mit jelent.

– Nehéz eset vagy.

– Én vagyok nehéz esett? – kérdezte mosolyogva. – Te vagy a nehéz eset.

– Mennem kellene.

– Velem vagy nélkülem?

– Azt sem tudom, hogy mit akarsz tőlem. Ezért azt kell mondanom, hogy nélküled. – Vállat vontam és láttam azt a csalódottságot az arcán, amit én a testemben éreztem. Miért érdekelt? Jóképű és láthatólag nagyon gazdag. Bármilyen nőt megkaphatna.

– Nagy kár.

– Mi nagy kár?

– Úgy gondolom, hogy szórakozhatnánk.

– Nem tudom milyen szórakozásról beszélsz, Grant Slate.

– Akkor miért nem hagyod, hogy megmutassam, Evie Peaches?

– A nevem nem Evie Peaches.

– Akkor szeretnéd, ha inkább Hamvas baracknak és Tejszínnek hívnálak?

– Uh, ne. Undorító volt az a pasi.

– Nem mint én, igaz?

– Te nem vagy undorító. – Őszintén mondtam és sóhajtottam. Ha bármilyen más körülmények között találkoztunk volna, nagyon örültem volna neki. Izgatott lennék, hogy valaki, aki ennyire jóképű, érdeklődik utánam, de ez nem egy hétköznapi helyzet volt. Egy pasi sem ajánlott még nekem öt ezer dollárt valamiért. A francba, még egy húszast sem ajánlott soha senki. Voltam olyan randikon is, ahol a pasi elvárta, hogy én fizessek.

– Örülök, hogy ezt hallom.

– Azt hiszem ez az, amikor hívnom kellene egy taxit – mondtam és az alsó ajkamba haraptam.

– Hacsak nem jössz haza velem.

– Nem vagyok prosti – ráztam meg a fejem.

– Már mondtam neked…

– Tudom, tudom. Nem várod el, hogy szexeljünk. – Bólintottam. – Csak olyan furcsa ez az egész.

– Mi furcsa?

– Hogy mit vársz el az ötvenezer dollártért. – Megvontam a vállam. – Úgy értem, bármi lehet, kivéve a szexet. Még az anált is jelentheti. – Megrázkódtam.

– Úgy gondolom az anál is a szexhez tartozik. – Nevetett. – Hacsak nem mondasz ellent ennek a ténynek.

– Soha nem próbáltam. – Mondtam grimaszolva.

– Nem tudod, mit hagysz ki. – Vigyorgott.

– Egy nagy adag fájdalmat, na azt hagyom ki.

– Gyere el hozzám ma este, fejezd be a táncot és holnap reggel elmondom, hogy mit akarok az ötvenezerért.

– Nem is tudom. – Ráztam meg a fejem, annak ellenére, hogy egy kis hang a fejemben üvöltözött velem. Mi veszítenivalód van, Evie? Csak egy táncról van szó. Nem ez az izgalom, ami után mindig is epekedtél ?

– Csak egy éjszakára – mosolygott. – Reggel elmehetsz. Felhívhatom Tylert és eljön értünk. Bízhatsz bennem. És bízhatsz Tylerben is. Nem fogjuk hagyni, hogy bármi bántódásod essék.

– Nem tudom. – Mondtam fej rázva. – Nem ismerlek téged sem, meg ezt a Tylert sem.

– Tyler a sofőröm és ő egy volt zsaru.

– És? Ez semmit nem jelent nekem. Tyler akár lehet a CIA volt főnöke is, ami engem illet.

– Soha nem volt tagja a CIA-nek.

– Miért akarod ennyire, hogy elmenjek veled?

– Csak veled akarom tölteni az éjszakát. Nem érdekel, hogy mit csinálunk. Olyan messzire mehetünk el, amennyire akarod vagy éppen semmit sem kell tennünk.

– Mi lesz rajtad amikor táncolni fogok? – az alsó ajkamba haraptam. – Nem fogok meztelen öltáncolni.

– Azt viselhetjük, ami most rajtunk van, ha ettől jobban érzed magad.

– Csak egyszerűen nem értem, miért akarod, hogy pont én menjek.

– Én sem értek sok mindent, de az nem jelenti azt, hogy attól nem is teszem meg őket.

– Ok – mély levegőt vettem. – Hívhatod Tylert. Veled megyek. Egy tánc. Aztán megnézhetünk egy filmet vagy valami. Aztán eljövök.

– Jó tervnek hangzik – mondta, miközben már vette is elő a telefonját. – Nem fogod megbánni.

***

– Miért mentem ebbe bele? – Dörmögtem magamban, ahogy ott álltam Grant mosdójában. – Miért egyeztem bele, hogy eljöjjek vele? – sóhajtottam, amikor újra elővettem a telefonomat. Abszolút semmi térerő nem volt ebben a házban. Azt sem tudtam valójában, hogy hol vagyunk. Tyler tíz másodperccel az után, hogy Grant elővette a telefonját, már ott is termett és már be is lettem tuszkolva a limuzin hátsó ülésére még azelőtt, hogy felfoghattam volna, hogy mi is történik.

– Jól vagy? – Hallottam a kopogtatást az ajtón és hirtelen mozdulatlanná dermedtem.

– Igen, jövök – Válaszoltam és lehúztam az üres WC-t. Mit is gondoltam?

– Hé – Grant felém bólintott az ágy széléről, ahol ült.

– Hé – én is bólintottam, miközben a szemüvegemet piszkáltam.

– Leveheted a szemüveged. – Mondta, ahogy felé közeledtem.

– Nem fogok látni, ha leveszem a szemüvegem.

– Pedig a klubban úgy tűnt, mintha az segített volna, hogy ellazulj.

– Nem kell ellazulnom.

– OK. – Megvonta a vállát és hátra dőlt az ágyon. – Én készen állok.

– Mire? – Mereven álltam, miközben körbenéztem a szobában. Kevésbé volt férfias, mint amire számítottam, mivel az ágynemű fehér volt és a falak is krémszínűek voltak. Az összes dekoráció a szobában sokkal diszkrétebb volt, mint amit én elképzeltem egy ilyen pasinak, mint Grant. A háza ugyanakkor óriási volt. Amikor a felhajtottunk az úton sokkolt a látvány, hogy milyen hatalmas a ház, aztán amikor Tyler kinyitotta az ajtót nekünk és utána eltűnt, félni kezdtem. Most pedig bizonytalan vagyok és egy kicsit izgatott is. A félelemnek van egy olyan afrodiziákum hatása, amiről eddig nem is tudtam.

– A táncomra. – Néztem, ahogy meglazítja a nyakkendőjét.

– Az ágyon?

– Problémád van vele?

– Nehéz az ágyon táncolni.

– Biztos vagyok benne, hogy ki fogsz valamit találni.

– Szép házad van.

– Nem azért vagy itt, hogy a házamról beszélgessünk.

– Mit akarsz, mit tegyek az öt ezerért? – csak úgy köptem ki magamból a szavakat, miközben a testem remegett, ahogy az ágy felé mentem. Grant ott feküdt az ágyon, az inge két felső gombja ki volt gombolva, tekintete homályos volt.

– Azt tehetsz, amit csak akarsz.

– Amit csak akarok? És mi van ha nem akarok semmit sem csinálni?

– Akkor nem csinálsz semmit. – Felült és intett, hogy menjek oda. – Ez az amit akarsz?

– Nem tudom. – Sóhajtottam, mert szégyelltem magam, hogy egy kicsit felizgatott a látványa. Nem is ismertem őt. Egy idegen számomra, és mégis vágytam az érintésére.

– Túl sok ember aggódik azért, hogy mit fog a környezete gondolni róla, még azelőtt, hogy bármit is tenne. Miért harcolsz a testeddel? Miért nem bízol az elemi ösztöneidben?

– Nem tudod, hogy mit akar a testem.

– Már abban a pillanatban tudtam, amikor az ölembe ültél. Tudtam abban a percben, amikor bele egyeztél, hogy eljössz az otthonomba. – Leszállt az ágyból és elindult felém, közben elkezdte kigombolni az ingét. – Már akkor tudtam, amikor kiugrottál a tortából.

– Mit tudtál?

– Tudtam, hogy akarlak téged. – Levette az ingét és a földre ejtette. Megbabonázva néztem a mellkasát, tökéletesen ki volt dolgozva, mint ahogy azt gondoltam, de a nagy heg, ami az oldalán húzódott meglepetésként ért.

– Hol szerezted azt? – A hegre mutattam, de ő figyelmen kívül hagyta a kérdésemet, válasz helyett, inkább elfordult és a gardróbhoz ment. Néztem, ahogy egy nagy vastag ezüst láncot vesz elő.

– Mit csinálsz? – Ziháltam, ahogy a láncot a karja és a mellkasa köré tekerte.

– Szeretem a fém érintését a bőrömön. Az erőmre emlékeztet. – Felém fordult, miközben végig húzta a láncot a testén.

Az izmai megfeszültek, mintha száz férfi ereje lakozna benne, aztán rám bámult üres tekintettel. Nagyot nyeltem, míg néztem, ahogy a vastag fém láncszemek körülölelik a testét, mint egy kígyó. Valami annyira vonzó volt ebben a mozdulatban, hogy nem tudtam levenni a szemem a mellkasáról.

– Mit fogsz csinálsz? – suttogtam, míg ő úgy közeledik felém, mint egy ragadozó a prédája felé.

– Amit csak te akarsz.

– És mi van ha én nem akarok semmit?

– Akkor van egy kis gondunk.

– Akkor van egy kis gondunk. – Ismétlem meg, amikor már ott áll előttem, a szemei fogva tartják az enyémet, ahogy továbbra is húzogatja a láncot a mellkasa körül.

– Félsz?

– Mit gondolsz? – Szemeim nagyra nyílnak, a hangom akadozik. Mély levegőt veszek. – Meg fogom ölni Haileyt.

– Kit? – kérdezi homlok ráncolva.

– A legjobb barátnőmet. Helyette dolgoztam ma este. – Behunytam a szemeimet, hogy kerüljem az átható pillantását, miközben a testem remegni kezdett. – Otthon lettem volna, épp TV-t néztem volna most, ha ő nem kér meg erre. – Szemeim tágra nyíltak, ahogy a karomhoz ért.

– Miért vagy ennyire dühös? – Kérdezi gyengéden. – Attól a ténytől, hogy elmentél helyette dolgozni, vagy attól, hogy most itt vagy?

– Attól a ténytől, hogy egy idegen előtt állok, aki egy nagy ezüst láncot visel – mondtam nagyot nyelve és lassan megnyaltam az ajkaimat.

– És ettől dühös vagy, vagy izgatott?

– Mi vagy te? Valami kibaszott tanár vagy valami? Mi van ezzel a sok kérdezősködéssel?

– Miért fojtod el a szexualitásodat?

– Micsoda? – Leesett az állam, ahogy rábámulok, forróság önti el az arcomat.

– Miért nem tudod élvezni, hogy itt vagy velem? Nem foglak bántani.

– Táncolok neked egyet és aztán megyek. – Az ajkamba harapok. – Megtarthatod a pénzed. Azt hiszem, rossz benyomást keltettem magamról.

– Oh, és miért?

– Szerintem azt hiszed, hogy olyan formában szeretnék veled lenni, amit valójában nem is akarok. – Dadogtam, ahogy a duzzadó bicepszét néztem. A francba, annyira kidolgozott és izmos volt. Még soha nem láttam egy férfit, aki ennyire izmos és fit, mint ő. Hozzá akartam érni, hogy ellenőrizzem, hogy annyira kőkemény-e, mint amilyennek látszik.

– Értem. – Mondtam és egy lépést hátralépett. – Ezt csalódottan hallom.

– Gondolom. – Vállat vontam és elfordultam, reményvesztetten és magányosan éreztem magam. Egy részem azt akarta, hogy könyörögjön, hogy adjak neki egy esélyt. Egy részem azt akarta, hogy vággyal és izgalommal teli tekintettel nézzen rám, olyan áthatóan, hogy ne tudjak nemet mondani. Mélyen legbelül nem akartam nemet mondani.

– Állj. – Hangja mély volt és gyengéd, ugyanakkor parancsoló és felemésztő és a lábam abban a pillanatban megállt a levegőben. – Nézz rám!

Lassan felé fordultam, az arcát bámultam. Teljesen eltűnt a klubban megismert nevetgélő, cukkoló férfi, helyette itt állt előttem egy komoly, rendíthetetlen férfi, olyannyira, hogy azon gondolkoztam, hogy egyáltalán ugyanaz az ember-e.

– A láncokkal nem megijeszteni akartalak téged. – Lehúzta magáról és a földre dobta őket. – Nem fogom rajtad használni.

– Szerintem sem. – Megrázkódtam, ahogy a nagy fém kupacot néztem a tehénbőr szőnyegén.

– Szóval, ez az este nem úgy alakul, ahogy azt én elképzeltem. – Ajkai apró kis mosolyra húzódtak.

– Miért, hogy képzelted el? – Kérdeztem kíváncsian, de akkor megszólalt a telefonom. Ránéztem, majd a táskámra és miután bólintott, hogy vegyem fel, a táskámhoz mentem, elővettem a telefonom és fogadtam a hívást. – Hello!

– Evie, hol vagy? – Hailey hangja idegesnek tűnt. – Starr és Crystal épp az előbb hívott fel. Azt mondták, hogy csak úgy eltűntél.

– Nem akartam, csak úgy eltűnni. – Dadogtam, bűntudatot érezve és remélve, hogy ezzel nem veszélyeztettem Hailey munkáját. – Csak el kellett jönnöm onnan.

– Hol vagy? Miért nem vagy otthon? Mi történt?

– Hát úgy is mondhatjuk, hogy megismertem egy pasit. – Suttogtam gyorsan, abban a reményben, hogy hátha nem érti, amit mondok.

– Hogy mit tettél? – kiabálta a telefonba.

– Hailey. – Elfordultam a vigyorgó Granttől. Úgy tűnt egy kicsit túlságosan is élvezi a hallgatózást. – Elmondom, amikor haza érek.

– Evie Johnson, most azonnal gyere haza. – Üvöltötte a telefonba.

– Azt hittem randin vagy.

– Ott is vagyok és ő is itt van, de elküldöm, amikor haza érsz – sóhajtott. – Nem szabad összejönnöd azokkal a pasikkal. Nem ismered őket, Evie. Lehet, hogy egy pszichopata.

– Nem pszichopata – suttogom, remélem Grant nem hallja meg. – Amint tudok, hazamegyek.

– Evie, mondd el, hogy hol vagy és érted megyek. – Hailey hangja aggodalommal teli volt, és én azon voltam, hogy megfordulok és elkérem Granttől a címet, amikor megéreztem a kezét a derekamon. Egy pillanatra ledermedtem és ránéztem. – Evie? – Hailey tovább kérlelt a fülemnél, és én épp bele akartam szólni, amikor Grant kivette a telefont a kezemből, és megszakította a hívást.

– Mit csinálsz? – Kérdeztem leesett állal, amikor az ágyra dobta a telefont.

– Valamit, amit már akkor meg kellett volna tennem, amikor kijöttél a fürdőből. – Maga felé fordított és keményen megcsókolt, ajkai erőteljesen ostromolták az enyémet. Kezei felsiklottak a hátamon, egészen addig, míg az ujjai a nyakamba és tarkómba nyomódtak, így nyomva közelebb magához. Éreztem, ahogy a nyelvét a számba csúsztatja, ujjaival a hajamba túrt, majdnem fájdalmasan markolva a tincseimet. Ziháltam, amikor megéreztem a nekem nyomódó merevedését és a hátához emeltem a kezem. A bőre annyira hideg és puha volt, izgatottan fel-le jártattam az ujjaimat a hátán.

– Hazudtam neked korábban. – Hátrahúzódva a fülembe suttogott.

– Miről? – Dadogtam, ahogy a vállaiba kapaszkodtam, mivel a vágy eluralkodott az eszemen.

– Arról, hogy elég lesz a tánc. Többet akarok tőled, mint egy tánc, Evie. Sokkal többet. – Morogta, majd felkapott, és minden erőfeszítés nélkül az ágyhoz vitt, ráfektetett, majd mellém feküdt.

– Mit akarsz? – nagyot nyeltem, ahogy az ujjai a nyakamat simogatták.

– Mindenedet akarom. – Szemeiben szenvedély gyúlt és az ujjai helyére az ajkát tapasztotta. Behunytam a szemem, amikor megéreztem a fogait a bőrömön, egyszerre szívta és harapta azt. Egy apró nyögés hagyta el az ajkaimat, amikor a keze a mellemet érintette. A fejemben millió gondolat és érzelem keringett, ahogy a testem elöntötte a gyönyörűség. – Rendben lesz így? – suttogta a bőrömbe.

– Igen – bólintottam gondolkodás nélkül. – Igen, rendben van így.

– Helyes – Hangja rekedtté vált. – Ez a válasz, amit hallani akartam.