7. fejezet

7. Fejezet

Fordította: Jane

Néztem, ahogy Tyler berohan egyik boltba és elindultam a zöldséges stand felé, hogy vegyek némi friss narancsot és almát. Az elmúlt pár nap varázslatos volt Grant és Eugenie nélkül. Úgy éreztem, hogy kezdem igazán jól megismerni Tylert. Az viszont furcsa volt, hogy még mindig nem voltam otthon. És még furcsább volt az a tény, hogy ilyen körülmények között kezdődött el a kapcsolatunk, de mégis valahogy helyesnek éreztem. Már kifizette az összes diák hitelemet és miközben egy kicsit bűnösnek éreztem magam miatta, tudtam, hogy megengedheti magának, és hogy segíteni akart nekem. Nem úgy tekintettem erre, mint egy rossz dologra. Azért akart gondoskodni rólam, mert kezdett belém szeretni. Ő volt az én Szőke Hercegem. Ennyi évig vártam rá és most végre eljött értem.

– Te vagy az új lány? – Egy idősebb, sötét hajú hölgy bámult rám a kalapja alól, amikor az előtte levő gyümölcs standon nézelődtem. – El kellene menned.

– Elnézést, mit mondott? – néztem rá szemöldök ráncolva, azon tűnődve, hogy vajon miről beszél.

– Te vagy az új lány a Slate Birtokon? – összeszűkült szemekkel vizslatott. – Az egy félelmetes hely. Mintha kísértetek laknának ott – tekintete az arcomra szegeződött.

– Hát igen, de Grant Slate nincs itt többé – mondtam majdnem suttogva. – Csak én és Tyler lakunk már ott – ahogy ezt kimondtam döbbentem rá, hogy még a családnevét sem tudom.

– Tyler is Slate fiú. Unokatestvérek.

– Tudom – vakmerően bámultam vissza rá.

– Maradj nyugodtan, hadd olvassak a tenyeredből – kapta el a kezem.

– Oh, ok – rá pillantottam, majd körül néztem, abban reménykedtem, hogy Tyler sietni fog a boltban, és nemsokára itt lesz értem. Kényelmetlenül éreztem magam ennek a hölgynek a társaságában.

– A játék újra elkezdődött – leengedte a kezem, majd riadt tekintettel nézett rám.

– Már rég óta játssza Grant és Tyler ezt a játékot.

– Így volt – sóhajtottam, nem akartam magyarázkodni neki. – de már vége. Grant elment. És az utolsó lány, Eugenie, nos, ő már biztonságos helyen van.

– Azt tudom – csóválta a fejét. – Őt is figyelmeztettem.

– Mivel kapcsolatban?

– Bármit elmondanak neked. Bármit megtesznek. Minden új lány a régi megmentője. Elveszíted a fejed, amikor a birtokon vagy. És ők számítanak erre. Minden lány megőrül, vagy legalábbis azt hiszi. Hangokat hallanak. Furcsa dolgokat látnak.

– Tessék? Nem értem, hogy mit akar mondani.

– Nem szellem – megrázta a fejét és lehalkította a hangját. – A vízben van.

– Miről beszél?

– Eugenie nem volt a barátod, Evie. És a Slate fiúk, nos, a Slate fiúknak több játékuk van, mint óvszerük.

– Mi van? – leesett az állam. – Mia fenéről beszél?

– Egy dollárért két almát kap – mondta kedvesen, és én zavarodottan néztem rá a témaváltás miatt.

– Kész vagy, Evie? – éreztem Tyler kezét a hátamon és felnéztem a ragyogó arcába és bólintottam.

– Igen, azt hiszem, ma nem viszek gyümölcsöt – visszanéztem a nőre, de ő másfele nézett. Vajon miről beszélt?

– Fáradt lehetsz, menjünk haza, hogy lepihenhess.

– Igen – bólintottam. – Viszont holnap be kell mennünk a városba. Tudatnom kell Haileyvel, hogy jól vagyok és össze kell szednem pár cuccomat.

– Menjünk haza és beszéljük meg ezt később.  – Kézen fogott és a kocsihoz vezetett. – Most csak arra van szükség, hogy kettesben legyünk – mondta gyengéden. – Csak arra van szükség, hogy ennek a varázslatos pillanatnak éljünk.

 ***

– Van pár ajándékom számodra – vigyorgott Tyler, ahogy a fő hálószoba felé vezetett, amikor haza értünk.

– Semmi sem kell venned nekem. Az, hogy itt lehetek veled, épp elég.

– Annyira szerencsés vagyok, hogy az enyém vagy, Evie. Soha nem hittem, hogy megismerek valaki olyant, mint te.

– Én sem – mondtam és előrehajolva lágyan megcsókoltam.

– Gyere – kapta el a kezem. – Ülj le az ágyra.

– Mit vettél nekem? – kérdeztem türelmetlenül.

– Rózsát a rózsámnak – mondta és átadott egy csokor vörös rózsát. – A szerelmem és a szenvedélyem jelképéül.

– Köszönöm – mosolyogtam. – Nagyon édes vagy.

– Ez nem minden. – Kezembe adott egy kis dobozt és a szívem őrült dobogásba kezdett.

– Ez mi?

– Nyisd ki – leült mellém és az arcomat nézte.

– Egy gyűrű? – nyögtem, amikor megláttam a platina gyűrűt, rajta egy óriási gyémánttal.

– Ez az ígéret gyűrűje. Ígérem, hogy vigyázni fogok rád és kielégítem a szükségleteidet. Ígérem, hogy mindig az a férfi leszek, akire szükséged van. Ígérem, hogy mindig vigyázni fogok rád.

– Oh, Tyler – kivettem a gyűrűt a dobozból. – Köszönöm!

– Csak mondd, hogy soha nem hagysz el. Nem tudnám elviselni, hogy itt hagyj.

– Oh, Tyler, soha nem hagylak el!

– Helyes – mosolygott. – Még két ajándék.

– Elkényeztetsz – nevettem.

– Helyes, megérdemled a kényeztetést – vigyorgott és benyúlt a táskába. – Ez is a tied. – Egy újabb ékszeres dobozt nyújtott át. Óvatosan kinyitottam és egy gyönyörű ezüst Rolex órát pillantottam meg benne.

– Oh, Istenem, Tyler! Ez túl sok.

– Semmi sem túl sok érted – elvette az órát és feltette rám. – Tökéletes rád.

– Túl nagylelkű vagy.

– Semmi sem túl sok annak a nőnek, akit szeretek – keményen megcsókolt, majd felugrott. – Egy utolsó ajándék.

– Ooh, és mi az? – kuncogtam.

– Ez a legkülönlegesebb – melegen nézett rám a kék szemeivel, ahogy egy nagyobb dobozt adott át nekem.

– Mi ez? Szexi fehérnemű? – nevettem és türelmetlenül kinyitottam a dobozt. Furán néztem, amikor megláttam a jegyzetfüzetet és a tollat. – Ez mi?

– Ez egy napló – mosolygott boldogan. – És egy toll, hogy írni tudj bele.

– Oh, nem szoktam naplót írni.

– Oh, de írnod kell – tovább mosolygott, de a tekintete komoly volt. – Írnod kell a naplódba.

– Hát, ha nagyon ragaszkodsz hozzá – egyeztem bele, túl boldog voltam, hogy elgondolkodjak a dolgon.

– Holnap felveszek egy új sofőrt.  Minden szükséges dolgot el fog tudni látni, így nem kell, majd gyakran kimozduljunk.

– Oh, engem nem zavar a házimunka. Bevásárolhatok és főzhetek és…

– Nem, nincs rá szükség – rázta meg a fejét, miközben a mellemmel játszadozott. – Nem akarom, hogy ezeket csináld.

– Szívesen megteszem – meglepett, hogy milyen határozottak jelentette ki. – Szeretek főzni.

– Csak veled akarom tölteni a napjaimat. Együtt akarok lenni veled és tudni akarom, hogy biztonságban vagy. Mindig.

– Biztonságban leszek, Tyler. Semmi sem fog velem történni – de akkor ajkai az enyémre tapadtak, és olyan szenvedéllyel csókolt meg, hogy mindent elfelejtettem, csak a nyelvére és a hasamnak nyomódó farkára tudtam koncentrálni.

 ***

Tyler alvó testét néztem, majd oldalra fordultam és megpillantottam az ágy mellett heverő naplót, a szívem heves dobogott, ahogy hirtelen eszembe jutott, amikor Eugenie megkérdezte, hogy mit fogok a naplómba írni. A testem mintha kihűlt volna, amikor hátradőltem és a plafont kezdtem el bámulni. Felültem, kiugrottam az ágyból és az ajtóhoz mentem.

– Hová mész? – hallottam meg Tyler hangját a hátam mögül.

– Csak egy kis vizet akartam hozni a konyhából – megálltam, kezem a kilincsen, nyugtalanul vártam, hogy kiléphessek a szobából. A szívem kalapált és az arcom lángolt.

– Van víz az éjjeliszekrényen.

– Oh, rendben – lassan megfordultam és visszamentem az ágyhoz. – Nem vettem észre.

– Semmi gond – mondta elnézően mosolyogva. – Mássz vissza az ágyba és töltök neked.

– Köszönöm. – Visszafeküdtem és vártam, hogy átnyújtsa a poharat. Elvettem tőle és lassan inni kezdtem. Árgus szemmel nézte, ahogy iszom. Visszaadtam neki az üres poharat, letette a szekrényre, majd mindketten lefeküdtünk.

– Jó éjt, Evie.

– Jó éjt, Tyler.

Mindketten hanyatt feküdtünk, vállaink összeértek, és én behunytam a szemem, próbáltam lassan venni a levegőt. A gyomrom görcsbe rándult, megvakartam egy viszkető pontot az arcomon. Aztán meghallottam az órát és lefagytam, amikor a tik-tak hangot figyeltem. Semmi másra nem tudtam gondolni, csak arra amit Eugenie mondott. Tik-tak, mondja az óra, Tik-tak mondja az óra. A testem remegni kezdett.

– Különleges vagy, Evie – suttogta Tyler a fülembe, miközben lustán játszadozott a mellbimbóimmal, míg én sokkos állapotban feküdtem ott. Vajon végig átvertek? Hülyét csináltak belőlem? Tyler az, akitől félnem kellene? Vajon a nőnek a piacon igaza volt? Rossz döntést hoztam? – Tudom, hogy különleges vagy, Evie. Ez alkalommal minden más lesz. Bízz bennem, Evie. Semmi mást nem kell tenned, csak bízni bennem – gyengéden megcsókolt, és a mélykék szemeibe néztem, rájöttem, hogy nem számít, hogy bízom-e benne vagy sem. A markában voltam. És nem tehettem ellene semmit. Rám gördült és én széttettem a lábaimat, arra várva, hogy újra belém hatoljon. Azonnal meg is tette, és a szobában csak az ő zihálását és az új órám hangját lehetett hallani. A lábaimmal satuként fogtam őt, ahogy elélveztem, végig karmolva a hátát, miközben a nevét kiáltottam. Megvártam, míg álomba merül, mielőtt újra felkeltem az ágyból, ezúttal nagyon lassan és megfontoltan mozogtam. Tisztában voltam vele, hogy ha megpróbálnám kinyitni az ajtót nem sikerülne. Úgy tűnt, mintha órák óta állnék ott, amikor Tyler oda jött, karjait a derekamra kulcsolta és magához húzott.

– Miért én? – suttogtam és behunyt szemekkel neki dőltem.

– Tudtam az első pillanatban, amikor megláttalak a húgommal. – Ujjai összeszorították a melleimet és felkiáltottam, amikor megcsipkedte a bimbóimat.

– A testvéred életben van?

– Természetesen – jobb kezét lecsúsztatta és elkezdett a puncimmal játszani. – Grant talált rá egy pár éve. Eleinte tényleg azt hittem, hogy meghalt. Az nem volt hazugság. És ő még mindig halott számomra. Olyan életet választott magának, amelyet nem helyeslek. Cserbenhagytam őt, de téged nem foglak. Régóta várok már rád.

– Hailey a testvéred, igaz? – leesett az állam, amikor rádöbbentem. – Végig róla volt szó? Átvertél engem.

– Tudtad, hogy ez egy játék, Evie.

– Azok a te képeid voltak, igaz? – kérdeztem, de már tudtam rá a választ.

– Olyan férfit akartál, aki téged, csupán csak téged akar. Olyan férfit akartál, aki kiszakít a mindennapi életedből. Olyan férfit akartál, aki fel tud izgatni. Akartál engem, Evie, már azelőtt, hogy tudtad volna, hogy létezem. – Mélyen belém nyomta az ujját és nyöszörögni kezdtem, amikor kihúzta. – Nem ez az, amit akartál? – kérdezte gyengéden, ahogy rám nézett, szemei tűzben égtek.

– Igen – bólintottan. – Ez az, amit akartam.

– Én vagyok a te farkasod, Evie. Mindent meg fogok tenni érted. Abszolút mindent – megragadta a vállaimat. – Soha nem mehetsz el.

Nem válaszoltam, de keményen álltam a tekintetét.

– Ha ez lenne a nap utolsó órájának utolsó másodperce, akkor is csak a te arcodat akarnám látni, Evie. Semmi másra nincs szükségem csak a te gyengéd és puha érintésedre. Csak a te gyönyörű mosolyod után epekedek. Ha ez lenne az utolsó lélegzetvételem, akkor csak azt akarnám elmondani, hogy mennyire szeretlek. Az alig dobogó, beteg szívem minden sejtjével. Minden lépés, amit tettem azért volt, hogy megtaláljalak. Minden mozdulatommal csak közelebb akartam kerülni hozzád. Minden, amit tettem, azért volt, hogy megkaphassalak. Sajnálom, hogy így alakult. Sajnálom, hogy mindent megtettem azért, hogy átverjelek, és hogy megvezesselek. Sajnálom, hogy ilyen játékokat űztem veled. De, ha ez lenne az életem utolsó másodperce, akkor én boldog lennék. Boldog lennék, mert itt vagyok veled. Mert itt vagyok veled és te velem vagy. És ennek így kellett lennie – magához húzott és a hajamat simogatta. – Ennek így kellett lenni, Evie. Figyelmeztettelek rá, hogy amint megismered az összes titkomat, akkor már örökre az enyém vagy.